Dikroizmus
az optikailag egytengelyü szines kristályok némelyikének
azon sajátsága, hogy átbocsátott fényben más-más szinben tünik fel, aszerint,
amint az optikai tengellyel párhuzamosan, vagy arra merőleges irányban halad a
fénysugár a kristályon keresztül. Az első esetben a fénysugár a két alapsikon
megy keresztül, melyeket a tengelyre merőlegesen lehet fektetni s a szint,
melyben a kristály feltünik, alapszinnek (a bázis szinének) nevezik. A második
esetben a szint tengelyszinnek nevezik. A turmalin D. látható sok
turmalin-fajon, melyeket Haidinger vizsgált meg. Szerinte egy szibériai
turmalin szine fekete, tengelyszine olajzöld. Braziliai turmalinoknál e szinek
különbözőók. Egy fajtánál fekete és barna, másnál indigokék és halványzöld stb.
Igen feltünő a D. a pennin nevü kristályban, melynek alapszine kékeszöld,
tengelyszine barnás-sárga. D.-t mutatnak még a berill (zöldes-fehér és égkék),
zirkon (halványkék és halványsárga), apofillit (sárgásfehér és világoszöld),
füsttopáz (szegfübarna és sárgásbarna), továbbá az apatit több faja. A D. oka
az, hogy a különböző szinü sugarak a kristályban különböző irányokban nem nyeletnek
el egyformán. Hasonló tünemények észlelhetők optikailag kéttengelyü
kristályokon is, csakhogy ezeknél általában három különböző felületi és
ugyanannyi különböző tengelyszin látható. Ilyen viselkedésü azon kristály,
melyet dikroitnak neveztek s melyet Haidinger kordieritnek nevez. A D.
tanulmányozására és észlelésére legalkalmasabb műszer a Haidinger-féle
dikroszkópus nagyító, l. Dikroszkópikus lúpa.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|