Diktátor
(lat.), a római köztársaságnak, rendesen veszély idején vagy
bizonyos meghatározott ügyre vonatkozólag, ideiglenesen azaz előre
meghatározott (6 hónapot meg nem haladható) idöre kinevezett s rendkivüli
hatalommal felruházott hatósága. Első példája K. e. 498. évben a latin háboru
idejére esik. Az első D. T. Lartius volt. A D. célja a kormánynak egységét és
hatalmát elsösorban külellenség, majd belföldi zavarok ellen megvédeni. A
D.-nak azért a rendes korlátoknak alá nem vetett feltétlen hatalma van, s a
köztársaságban a királyi hatalom helyettesítésére van hivatva. A D.-nak Rómában
az összes magisztratusok alá voltak rendelve a néptribunok kivételével, s ő sem
felelősségge1 nem tartozott, sem ellene a néphez való felebbezésnek helye nem
lehetett. A D.. kinevezését a szenátus határozta el, a kinevezés a konzult
illette, aki azt éjjel az auspiciumok megfigyelése mellett eszközölte. A D.
magas mellé segédet nevezett ki, u. n. magister equitum-ot. A rendkivüli
hatalom külső jelzéséül a D. előtt 24 liktor ment, mig a konzul előtt csak 12 s
akik jelvényeikben (veszőkötegek) bárdot is vittek a D. élet és halál fölötti
hatalmának jelképéül. Kivételesen egyes csekélyebb. sőt alárendelt jelentőségü
ügyek elintézésére is történt D. kinevezése, ilyenek: az évi szögnek beverése a
kapitoliumi Jupitertemplomban, a Comitiáknak megtartása a konzul távollétében,
a Cenzus végrehajtása, a szenátus kiegészítése, a nyilvános játékoknak vezetése
stb. Eleinte a D. méltóság csak a patriciusoknak volt fentartva, később a
plebejusokra is hozzáférhetővé vált. Az első plebejusi D. Gajus Martius Rutilus
volt 356-ban K. e. A második puni háboruval a D. méltóság tényleg megszünt,
mert szükségének főindokai a háboru, s a patriciusok és plebejusok
egyenjogusítása óta a belföldi zavarok gyérebbekké váltak, sőt egészen
megszűntek. Az utolsó D. 202. évben neveztetett ki. Sulla és Julius Caesar diktaturái
törvénytelenek voltak, s csak az általuk gyakorolt egyeduralom cimen
szolgáltak. 44. évben a D.-át Antonius M. törvénye eltörölte. Octavianust a nép
ismételten megkinálta a D.-i hatalommal, de ő el nem fogadta. A modern
államéletben is használják a D. kifejezést rendkivül hatalmas államférfiakra
vagy hadvezérekre.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|