Dilatatio

(lat., franc. dilatation, expansion) a. m. tágulás, tágítás. D. alatt a testeknek a hőmérsék ingadozásai következtében beálló térfogati változásait értjük. A vasutak sinjeinél e változás természetesen a hosszirányban a legérezhetőbb, a vashidaknál pedig nemcsak hosszirányukban, de ivezésük alakváltozásában is. Minthogy a hosszirányban való mozgás megakadályozása az egyes alkotó részek eltorzulását idézné elő, gondoskodnunk kell, hogy ez időszakos mozgásokat a hidak, illetve sinek elhelyezése után se akadályozzuk meg. Ezért a sinek végei akként illesztendők egymáshoz, hogy közöttük még + 40° C. hőmérsék beálltakor is legkevesebb 1 mm. köz. maradjon. E végre lefektetésükkor a hőség okozta változásnak megfelelő lemezkéket (sinközlemezek) illesztünk közéjük, s ez elválasztó lemezkéket mindaddig ott tartjuk, mig a felépítmény, illetve a sinek végleges helyzetükbe nem jutnak. A vashidakat pedig egyik csak egyik végükön rögzítjük, másik végüket ellenben mozgó sarukra helyezzük el (l. Saruk); hidon fekvő sinek hőmérsékváltozása se akadályoztassék, a mozgó saruk felett összeérő sinek végei között, a fennebb említett számítás alapján hagyunk a hid hosszának megfelelő hézagot, a járóművek kerekét pedig féloldalt alkalmazott és a hézagot áthidaló hevederen vezetjük át, mely utóbbin a sinek a hőmérsék mértékéhez képest hosszirányban szabadon mozoghatnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon