Dilatométer

oly készülék, mely a folyadékok hőokozta kitágulásának meghatározására szolgál. Alkotórészei: egy ismert köbtartalmu üveglombik s ehhez forasztott cső, melyen térfogatskála van. A cső fölül tölcsérszerüleg kitágul s itt jól beleillő üvegdugóval zárható. Az üveglombikot termométer módjára megtöltik a megvizsgálandó folyadékkal és pedig a cső zérus-pontjáig. Vizfürdőbe helyeztetvén, bizonyos számu fokkal emelkedni fog a folyadék hőmérséklete, minek következtében a folyadék a csőben magasabbra száll. Az igy megállapitott kitágulásból ki lehet számítani, hogy 0° C-tól térfogatának hányadrészével tágul ki a folyadék, ha 100° C-ig hevíttetik. Mivel az edény maga is tágul a hevités alkalmával, a folyadéknak csak látszólagos kitágulását lehet a dilatométeren leolvasni. Az igazi kitágulást ugy kapjuk meg, ha a látszólagos kitágulást kifejező számhoz hozzáadjuk az edény kitágulását kifejező számot. Dilatométer névvel láttak el egy Silbermanntól eredő készüléket is, mellyel a borszesz vagy más szeszes folyadék alkoholtartalmát lehet százalékokban meghatározni. Alapja azon tény, hogy az alkoholnak egy térfogatrésze 0° C-tól 100° C-ig hevítve, 3,5-ször oly erősen tágul ki, mint a viznek ugyanolyan térfogatrésze. A készülék egy termométercső, melybe a megvizsgálandó szeszes folyadékot teszik s melyből a gőzök könnyen távozhatnak. Ha a próbát 23° C-ról 50° C-ra hevítik s megfigyelik a folyadék kitágulását, a cső beosztásán leolvasható az alkoholtartalma %-okban.A gyakorlatban ezen eszközt alig használják.

Forrás: Pallas Nagylexikon