Dimorfizmus

v. kétálakuság az állatoknál általában akkor van, ha a himek és nőstények nemcsak az ivarszervek tekintetéből, hanem külsőlog is, testformában, nagyságban, szinben stb. különböznek egymástól s e tekintetben a különböző állatfajoknál igen sokféle eltérést találunk. A szarvasoknál például a nőstényeknek agancsaik nincsenek. A madarak himei rendesen élénkebb, rikítóbb szinüek, szépen énekelnek, mig a tojók egyszerübb szinüek és nem énekelnek. A pókok és számos alsóbbrendü élősködő ráknak, valamint sok féregnek himjei általában annyira különböznek a nőstényektől, hogy alig tarthatók együvétartozóknak, különösen feltünően kisebbek a nőstényeknél. Általában jellemző a himekre az, hogy védekezésre, támadásra, harcra, a nöstény megölelésére, elbájolására szolgáló különböző szerveik vannak. Legváltozatosabb kétalakuságot különben a rovarokon észlelhetünk, amelyeknél a következő kétalakuságot különböztethetjük meg: 1. lvari D., mikor a himek és nőstények jóformán bizonyos külső szerveikben különböznek egymástól, mint p. a himeknél előforduló ölelő szervekben stb.; 2. Osztó D., mikor vagy a himek, vagy a nőstények kétfélék, s ha a himek kétfélék, akkor andro D.- nak, ha pedig a nőstények kétfélék, akkor gynaekodimorphismusnak nevezik. 3. Tápszerbeli D., előfordulhat ugy a himeknél, valamint a nőstényeknél, amikor a különböző táplálék élvezése következtében ezek eltérő szinezetet nyernek. 4. Évszaki D., mikor a himek és nőstények az év különböző szakaiban egymástól elütő szinüek és szervezetüek. 5. Társadalmi D., a társaséletü rovaroknál fordul elő s lényege abban áll, hogy a társaság különböző ivaru egyénei valamennyien eltérő szervezetüek, mint p. a méheknél a királyné, a herék és dolgozók. Részletesebben v. ö. Horváth G., A rovarok dimorphismusáról. M. tud. Akad. Értekezések, term. tud. XIII. köt. 4. sz. I. tábla.

D. a botanikában. A dimorf növénynek kétféle individuuma, illetőleg virága van. Az egyik individuumnak csupa olyan virága van, amelyben a bibeszál hosszu s a himgömbök lentebb vannak, a másikon meg csak olyan virágok vannak, melyeknek kurta a bibeszála, a himje pedig oly magasban van, mint a bibe, de természetesen más virágban. A bogár a bibe beporzását mindenkor annak a más virágnak himporával végzi, amelyben már előbb bujkált s a melynek himgömbje a másik virág bibéjével egymagasságu, vagyis két virágnak egymagasságbeli ivarszervei hatnak egymásra. Darwin kisérleteiből tudjuk, hogy a magbőség akkor lesz a legnagyobb, ha a keresztező termékenyítést a bogarak, szellő stb. segítik elő. Noha bizonyos, hogy egy virág himpora ugyanannak a virágnak petéjét termékenyítvén, vagyis az önöntermékenyítésből is lesz csirázó mag, sót a kleistogam virágok csakis az önön termékenyítésbél magvaznak, de az is bizonyos, hogy gyakran akkor van a legtöbb és legjobb csirázó mag, s hogy akkor az uj növény egész erőteljes és ellenálló, ha a termékenyülés ngyanazon faj más-más individuumainak virágai kereszteződésével esik meg, amit a D. is nagyon előmozdít. A dimorf virágok közt, ha történetesen eltérő termékenyítés lett volna, a mag kevés, az utód satnyább v. basztard jellemü.

D. ásványtani szempontból némely anyagnak azon tulajdonsága, hogy egyazon összetétel mellett kétféle szimmetriáju, v. más-más kristályrendszerbeli alakokban kristályosodik. Egyazon anyagnak, bizonyos kémiai összetételnek, meghatározott szimmetriáju alak felel meg, azaz kristályai egyazon kristályrendszerek alakjai. A D. kivétel ezen törvény alól, mert egy és ugyanazon összetételü anyag kétféle kristályrendszerben kristályosodik. A vasszulfid (Fe S₂) pl. szabályos s rombos rendszerben kristályosodik; első esetben ásványtani neve pirit, a második esetben markazit. A szénsavas mész (Ca CO₃) mint mészpát (calcit) a hatszöges kristályrendszerben, mint aragonit a rombos rendszerben kristályosodik. A szén, mint gyémánt szabályos, mint grafit hatszöges rendszerbeli; a kénnek rombos s egyhajlásu rendszerbeli kristályai ismeretesek.

Forrás: Pallas Nagylexikon