KisszótárCímszavak véletlenül
|
dinamikafizika, zene A zenemű hangerőbeli szerkezete, azon belül a részek hangzásbeli szerepe az egész műhöz viszonyítva. A zeneművek dinamikai kidolgozása a XVII. sz. előtt ismeretlen volt. Ezt teljesen a muzsikusok szakmai feladatának tekintették. Ezzel együtt járt az is, hogy a zenei ízlésnek megfelelően különböző zenei központokban különböző dinamikai eszközöket, különböző módon alkalmaztak. A dinamika kezdeti alapja a természetesség (pl. az énekes műfajban a tartalomhoz igazodik). Kedvelt eszköze az echo-hatás, majd a barokkban a teraszos dinamika. A XVIII. sz.-tól már mind rendszeresebben jelennek meg a művekben az előadási előírások, és azokat mindinkább egységesen értelmezik. A XlX. sz.-i romantika szélsőséges, csapongó hangulatai rendkívüli módon szaporították a dinamikai jeleket, előírásokat. A XX. sz.-i művekre jellemző a rendkívül precíz dinamikai kidolgozás. A dinamikai jelek sokaságát a zenei szakkifejezések szótárai szokták feldolgozni. mozgástan, erőtan; a mechanika azon része, amely a testek mozgását a rájuk ható erőkkel összefüggésben vizsgálja a mozgás, a fejlődés menete; vmely jelenség változása a rá ható tényezők befolyása alatt mozgékonyság, lendület a hang erősségének változásával foglalkozó tan Szerkesztette: Lapoda Multimédia KapcsolódásMaradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|
Magyar
Angol
Német