Dinamizmus
(gör.). Az anyag mivoltának magyarázatára két elv küzd
egymással: az atomizmus (l. o.), mely szerint az anyag minőségükben nem
változó, legkisebb oszthatatlan részekből van összealkotva, s a dinamizmus,
mely szerint az anyag a. m. erő, vagy erők, melynek v. melyeknek működése,
nyilatkozása kapcsolatos, idézi elő a testek különböző jelenségeit. Főleg két
fajta erőt tételez föl a dinamizmus; az egyik a mozgó, a másik a taszító erő,
(vis attractiva, vis repulsiva); amaz magyarázza a testek kiterjedését, emez
határoltságukat. A taszító erő egymagában a végtelenig terjesztené ki a
testeket, a másik minden kiterjedéstől megfosztaná s egy pontba tömörítené; a
kettő együtt szüli a határok közé zárt (határolt) test jelenségét; ez adja meg
az anyagnak folytonosságát, s ez adja meg neki, a két erőnek egymáshoz való
nyomását tekintve, a külömböző sürüséget. A fizikusok nagyrésze az atomizmus
elméletének ad elsőséget, mert a szokásos fölfogás szerint erő az erő hordozója
nélkül nem képzelhető (nincsen erő anyag nélkül), tehát az erőkön kivül fel
kell e nézet szerint az erők hordozóit (atómokat) is tételezni; bizonyos
jelenségek továbbá fizikailag könnyebben oly föltevéssel magyarázhatók, hogy az
anyag diszkrét részekből van összetéve. A kérdést sem a fizika, sem a
metafizika egymagában nem oldhatja meg; szükséges az az ismeretlent is
segítségül hivni s az erő, anyag szubstancia fogalmát ismerettanilag is
taglalni. A filozofusok közt Leibnitz, Herbert, Lotze dinamisták, mert az anyag
fogalmát egészen az erőére redukálják, ámbár másrészt magát az erő fogalmát
atomizálják, azaz erőatomokból alkotják a test fogalmát. Ezen az uton jár a
fizikusoknak is egy része. Valóban az erőatom az atomizmus és dinamizmus
ellentétes fölfogásait magában egyesíti. L. Fechner, Die phys. u. phil.
Atomenlehre (2 kiadás 1804); Alb. Laage, Geschichte d. Materializmus. 2 Buch, 2
Abschnitt. (3 kiad. 1877).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|