Dinamizmus

(gör.). Az anyag mivoltának magyarázatára két elv küzd egymással: az atomizmus (l. o.), mely szerint az anyag minőségükben nem változó, legkisebb oszthatatlan részekből van összealkotva, s a dinamizmus, mely szerint az anyag a. m. erő, vagy erők, melynek v. melyeknek működése, nyilatkozása kapcsolatos, idézi elő a testek különböző jelenségeit. Főleg két fajta erőt tételez föl a dinamizmus; az egyik a mozgó, a másik a taszító erő, (vis attractiva, vis repulsiva); amaz magyarázza a testek kiterjedését, emez határoltságukat. A taszító erő egymagában a végtelenig terjesztené ki a testeket, a másik minden kiterjedéstől megfosztaná s egy pontba tömörítené; a kettő együtt szüli a határok közé zárt (határolt) test jelenségét; ez adja meg az anyagnak folytonosságát, s ez adja meg neki, a két erőnek egymáshoz való nyomását tekintve, a külömböző sürüséget. A fizikusok nagyrésze az atomizmus elméletének ad elsőséget, mert a szokásos fölfogás szerint erő az erő hordozója nélkül nem képzelhető (nincsen erő anyag nélkül), tehát az erőkön kivül fel kell e nézet szerint az erők hordozóit (atómokat) is tételezni; bizonyos jelenségek továbbá fizikailag könnyebben oly föltevéssel magyarázhatók, hogy az anyag diszkrét részekből van összetéve. A kérdést sem a fizika, sem a metafizika egymagában nem oldhatja meg; szükséges az az ismeretlent is segítségül hivni s az erő, anyag szubstancia fogalmát ismerettanilag is taglalni. A filozofusok közt Leibnitz, Herbert, Lotze dinamisták, mert az anyag fogalmát egészen az erőére redukálják, ámbár másrészt magát az erő fogalmát atomizálják, azaz erőatomokból alkotják a test fogalmát. Ezen az uton jár a fizikusoknak is egy része. Valóban az erőatom az atomizmus és dinamizmus ellentétes fölfogásait magában egyesíti. L. Fechner, Die phys. u. phil. Atomenlehre (2 kiadás 1804); Alb. Laage, Geschichte d. Materializmus. 2 Buch, 2 Abschnitt. (3 kiad. 1877).

Forrás: Pallas Nagylexikon