Dingelstedt
Ferenc, báró, német költő, szül. Halsdorf hesseni faluban
1814 jun. 30., megh. Bécsben 1881 máj. 15., hol 1867 óta előbb az udvari opera,
utóbb a várszinház igazgatója volt. 1831-34. teologiát s filologiát tanult
Marburgban s 1836-38. a kasseli gimnázium tanára volt. Innen, néhány szabadelvü
verse miatt büntetésből Fuldába helyezték át, mire 1841. lemondott állásáról.
Most nagy utazást tett, mire 1843. udvari tanácsos s könyvtárnok lett
Stuttgartban, 1850-ben az udvari szinház intendánsa volt Münchenben. A
klerikális párt itt 1857-ben kieszközölte elbocsáttatását, mire 1858-ban a
weimari udvari szinház indendánsa lett. Innen került Bécsbe, 1876-ban lett
báró, 1859-1865. volt a Schiller-alapítvány elnöke, a Shakespeare-társaság
megalapítása körül is nagy érdeme van. Már 1838. lépett föl dalokkal s
novellákkal, de csak a névtelenül megjelent Lieder eines politischen
Nachtwächters (1840) tették nevét ismertté. E forradalmi szellemü dalok a német
politikai lira leghatásosabb termékei közé tartoznak s jóval sikerültebbek,
mint a következő gyüjtemény (Nacht und Morgen 1851) darabjai. Még értékesebbek
eszmékben gazdag költeményei (Gedichte 1845), melyekben sok a szellemes
epigramm és a fényes rajz. Regényei s utirajzai éles megfigyeléséről s finom
előadási képességéről tanuskodnak: Unter der Erde, regény (1840); Heptameron,
novellák (1841); Sieben friedliche Erzählungen (1844); Wanderbuch (1839-43, 2
köt.); Erinnerungen aus Holland (1847); Die Amazone, legjobb regénye, a modern
társadalom eleven rajza (1868). Drámái közől legtött hatást tett Das Haus der
Barneveldt (1850). Azonfelül Beaumarchais, Moliere, de főleg Shakespeare sok
darabját dolgozta át igen tapintatosan és ügyesen a mai szinpad számára.
Önéletrajza (Münchener Bilderbogen, 1879) és irodalmi tanulmányai (Eine
Faust-Trilogie 1876 és Literarisches Bilderbuch 1880) igen érdekesek. Ő hozta
először (Münchenben 1864. és Bécsben 1875) Shakespeare összes történeti drámáit
összefüggő ciklusban szinre. Mint igazgató és udvari tanácsos maró gunyja és
kiméletlen cinismusa által gyülöltté tette nevét és ifjukori demokrata
hajlamait maga tette nevetségessé. Összes munkái (de távolról sem teljes) 1877,
12 köt. V. ö. Rodenberg, Heimaterinnerungen an Franz D. und Fr. Ötker, 1882.
Rodenberg, Blätter aus D.-s Nachlass (Berlin 1891).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|