Dinka

v. dyanké, denka, afrikai néger nép, mely magát dzien néven nevezi. A fehér Nilus keleti partja és az u. n. dinka-hegység közt laknak. Több törzsből áll, átlagos magasságuk nem haladja meg az 1,74 métert. Schweinfurth szerint a dinka-négerek hosszukás fejü, hosszu nyaku, rövid dereku, de hosszu végtagu emberek. Állcsontjaik erősen kiállók (prognath). Minthogy testüket hamuval kenik be, bőrük is piszkos, feketés barna szinü, a hamu lemosása után a bőrük csak sötétbarna, nem kékes feketeszinü, amint ezt némelyek állították. A legtöbbje bizony majomfiziognomiára emlékeztet. Hajzatuk fölötte gyér, szakálluk alig van. A fanosodás korszakában mindkét nemnél kitörik az alsó metszőfogakat. A véneknél a felső metszőfogak kiállók. Az ilyen embereket a szomszéd nubiaiak: Aba szenunnak (fogas papa) hivják. A füleket és az orrt átalfurják, tetoválni csak a férfiak szokták magukat, de nagyon primitiv módon, amennyiben a homlok és halántéktájon az orrgyökből kiinduló vagy tiz sugaras vonalat metszenek a bőrbe. A férfiak mindennemü ruházatot megvetnek, de annál gondosabban öltözködnek az asszonyok, akik csecsebecsékkel diszített két bőr darabot akasztanak magukra. A férfiak fődisze a felkaron viselt tömör elefántcsont-gyürükből áll. Vendéghajat, valamint strucmadártollból készült fejdiszt viselnek. A gyász jele a nyak körül kötött kötél. Iparhoz, különösen a vasiparhoz sokkal kevésbbé értenek, mint a szomszédjaik. Főfegyverük a lándsa és a buzogány. Ijjat, nyilat nem ismernek. A konyhamesterségben sokra vitték; tejes és tésztás ételeik a legjobb ilyfajta európai készítményekkel kiállják a versenyt. Lakásaik belseje meglehetősen tiszta, nagy előszeretettel viseltetnek a hamu iránt, hamuba fekszenek, ha aludni akarnak. A kigyókat, melyeket testvéreknek neveznek, szent állatokként tisztelik. A kutya- és az emberhustól undorodnak. Ellenben nagyon szeretik a teknős békák, a vadmacskák és a nyulak husát. Szenvedélyes dohányzók. Lakásaikat néhány kunyhóból álló csoportokba szokták összeépíteni. Falvaik nincsenek, az egyes telepek marhaállománya mindig külön bekerített helyen van. Kunyhójukat sokszor 13 m. átmérőjü terebélyes fa körül szokták építeni. Az ilyen épület kibirja a 8-10 esztendőt. Tehéntrágyával tüzelnek. Némi füldmivelést is üznek; főfoglalkozásuk a pásztorkodás. A gazdagságuk is nyájaikban áll. Szarvasmarhájuk a zebufajhoz tartozik. Teheneiket többre becsülik a feleségeiknél és gyermekeiknél. Marhát a világért le nem ölnének s csak a dögöt eszik meg. Politikailag egységes néppé nem birtak alakulni. Közös fejedelmük nincsen és csupán a különböző telepek főnökeinek tanácsát veszik tekintetbe. A D.-ák igen szeretik a személyes szabadságot, de az egyiptomiak, ha csak szerét tehetik, besorozzák őket katonáknak, habár nem is alattvalóik. Harcban kegyetlenek és vérengzők. Soknejüségben élnek és marhákért veszik feleségeiket. Vannak szellemidézőik és esőcsinálóik; valamint jó és rossz szellemekben hisznek; szerintök az utóbbiaktól ered minden baj és szerencsétlenség. Az orvosok szerepét a szellemidézők látják el. Főmulatságuk a tánc, melyet dobszóval kisérnek. Nyelvük az u. n. sziluszi nyelvek közé tartozik a bári, nuer stb. nyelvekkel együtt. V. ö. Mitterrutzner: Die Dinka-Sprache in Central-Afrika (Brixen 1866); Beltrame, Grammatica e vocabolario della lingua Denka (Róma 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon