Dinnyefa

(növ., Carica L., Papaya Juss., Vasconcellea, St. Hil.), a Passiflora-félék papayaceae csoportjának fája v. cserjéje. Tejnedve keserü, fája könnyü, taplós; levele csoportos, hosszu nyelü, tenyeresen szabdalt; virága egylaki, a levél tövében nő, a himvirágzat hosszu fürtös. Gyümölcse bogyó. Tropikus Amerikában 20 faja él. A C. Papaya L. (Papaya vulgaris D C., braziliai nyelven Papay vagy Mamaoeira, l. az Orvosi növények képmellékletét), 5-8 m. magas, ágatlan, levele a Ricinuséhoz hasonló. Virága halaványsárga, gyümölcse hosszu, barázdolt, dinnyealaku, egész 3 dm. hosszu, 13 cm. vastag, eleinte zöld, azután sárga; a husa cukros, jóizü, gyakran 6-8 kilót nyom. Hazája D-Amerika, de a tropusok közt most mindenütt ültetik. Magvából nagyon gyorsan megnő, 4. esztendőre elhal. Egész éven át virít és gyümölcsözik. Brazilia erdeiben ez az egyetlen gyümölcsfa nő vadon, s az őslakók kunyhóik körül ültetik.

Gyümölcsét nyersen cukorral, sóval vagy ecettel eszik, az éretlent besavanyítják, v. darabokra metélve megfőzik. A fehérek néger-gyümölcsnek is hiják, mert főleg a néger meg a mulatt eszi. Magva jó füszer. A növény teje (ketah) sárga, a fa minden részéből folyik, olajjal keverve bőrbetegség ellen orvosság; féreg ellen is használatos. Ny.-India cukorgyáraiban a tejét, mint állati magfehérjét a cukorlé tisztítására fordítják. Néhány cseppje vizzel keverve a vén és kemény hust is hamar megpuhítja, azért a hust e fa levelébe szokás csavargatni, mert a levélben is van ez a nedvtartalom. Felaprított levelét a lónak rekedés ellen adják. Kolumbiában a megszárított nedve gyomorfájás ellen használatos, orvosságnak Európába is kezdik hozni. Levelét Panamában szappan helyett használják, rostjából pedig fonál és szövet készül. Fája nem tartós, közönséges késsel összevagdalható. Nálunk a D.-t üvegházban látni.

Forrás: Pallas Nagylexikon