Dio Cassius

görög történetiró, szül. Nicaeaban Kr. u. 155-ben és mint D. Chrysostomos unokája gondos nevelésben részesült. 190. már a szenátusnak volt tagja, 221. először, 229. másodizben konzullá választották. Szigora miatt, melyet mint hadpa rancsnok gyakorolt a pretoriánusok fenyegetéseinek volt kitéve, ugy hogy a császár ajánlatára második konzulsága alatt Rómát elhagyta, nemsokára azonban teljesen visszavonult a közügyektől. Történelmi munkája: Rvmaich ostoria, melynek 22 esztendőt szentelt, 80 könyvben tartalmazza Róma történetét, K. u. 229-ig. Teljesen csak a 37-59 könyvek maradtak ránk. Róma korábbi nagy férfiait kellőleg nem méltatja, mig hatalmas kortársainak tulságosan is tömjénez. Műve különböző forrásokból van merítve s azért nagyon változó értékü; nem ment továbbá egyenetlenségektől, pártoskodásoktól; szereti a bőbeszédü szónoklatokat, szivesen beszél a csodajelekről. Mindamellett nagy fontosságu különösen a római alkotmány, joggyakorlat és hadügy szempontjából. Első kiadása Stephanus Robertustól való (Páris 1548), legjobb a Fabricius és Reimrusé (Hamburg 1751-1752. 2 kötet).

Forrás: Pallas Nagylexikon