Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Diocletianu... ----

Magyar Magyar Német Német
Diocletianu... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Diocletianus

római császár, teljes nevén C. Aurelius Valerius D., Kr. u. 284-305. Dalmát származásu, egy szabadosnak (libertinus) fia, mint közkatona kezdte katonai szolgálatát, szolgált Aurelianus és Probus császárok alatt. Midőn egykor egy belgiumi csapszékben napi kiadásait számítgatta, egy mellette álló druida nő megpirongatta fukarságáért, mire D. azzal felelt, hogy majd másként csinálja, ha egyszer császár lesz belőle. A nőnek erre adott jóslata: «Lesz is belőled, ha egyszer egy vadkant (Aper) megölsz» hivatásszerüen kisérte hadi pályáján. Kitüntette magát és magas tisztségre emelkedett. Probus császár halála után követte Carust a persák ellen, s midőn ez alkalommal Carus egy katonai lázadásnak lett áldozata és fiai nem tudtak felülkerekedni Aperen, a testőrség parancsnokán, a tisztek hadi tanácsa 284. Chalkedonban D.-t választotta császárnak, aki Apert megölte. Vetélytársain kivivott győzelme után Maximinianust választotta társul. A két uralkodó 293. még két társat vett magához és megosztoztak az államhatalmon, de D. határozott szellemi felsőbbsége alatt. Nagy kegyetlenséggel nyomta el az egyiptomi zavarokat, a keleti határokon erődítményeket emelt. Uralkodása 20. évében Rómába ment, de fukarságával meggyülöltetvén magát, a várost csakhamar elhagyta és kedvelt székhelyén, Nikomediában (Kis-Ázsia) tartózkodott; utközben kapott sulyos testi (a keresztény irók szerint lelki) betegsége, megérlelte régi tervét, hogy a trónról lemond. 305. Élete végső éveit salónai pompás villájában töltötte; meghalt 313. A tőle behozott alkotmányforma, mely abban állt, hogy a birodalomnak több egymás alá rendelt uralkodója volt, csak addig állott fenn, mig ő állt a birodalom élén. Szaporította a provinciák számát, de ezzel a hivatalnokokét is. Udvarának külső pompáját a persáktól kölcsönözte. A pretorianusok megapasztásával gátat vetett gyakori zsarnokoskodásuknak. Császártársai lemondása után is nagy tisztelői maradtak, annál kevesebbre becsülték őt a keresztény irók a 303. és 304. elrendelt keresztény-üldözések miatt. Fukarságát és keleti pompa-szeretetét a pogány irók is gáncsolják, ámbát több, a kereszténységtől átvett intézménnyel emelni igyekezett a sülyedő pogányságot. A keresztény- üldözések azon az elven alapultak, hogy a trónt a vallással támogassa. V. össze Vogel, Kaiser D. (1857); Preuss, Kaiser D. u. seine Zeil (1869), Berhardt, D. in seinem Verhältnis zu den Christen (1862).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is