Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Diodoros... ----

Magyar Magyar Német Német
Diodoros... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Diodoros

1. Tyrából, peripatetikus filozofus, Kritolaos tanítványa és utódja az iskola vezetésében. K. e. a II. sz.-ban élt. Az erényben, összekötve a fájdalom távollétével, látta a legfőbb jót. Seneka egy másik Diodorost is említ, ki Epikur követője volt s öngyilkos lett.

2. D. a megarai görög filozofus, szül. Jasosban, Káriában, K. e. a IV. sz. második felében. Egy ideig Ptolemaeus Soter palotájában találjuk, kinek vendége és királya «Kronos» melléknevet is viselt; állítólag egyszer a király jelenlétében Stelpon egy problemát adott föl neki megoldásra, melyre nem tudott azonnal felelni; akkor nevezte el a király Kronosnak (idő, időveszteség) célzással a lassuságára. Ez az eset okozta volna halálát is, ezen busultában halt volna meg. Korának leghiresebb dialektikusa volt. D. tagadja a mozgás és az üres tér lehetőségét s azt tanítja, hogy csak ami szükséges, való, és csak ami való lehetséges. Leányai is hires dialektikusok voltak, ugy hogy tanítványa Philo külön munkát irt róluk (l. Megarai iskola).

3. D. (Siculus) görög történetiró Julius Caesar és Augustus idejében; Agyriusban, Siciliában született s ezért hítták Siculusnak. Hogy történelmi irataiban - a melyeken 30 évig dolgozott - nagyobb pontosságot érhessen el, beutazta Európa és Azsia nagyobb részét. E mű legnagyobb része elveszett. Negyven könyvből állt s magában foglalta az ókori népek történetét egész a Kr. előtti 60-ik évig. A 40 könyvből csak az 1-5 és 11-20 maradtak meg épen; jelentékeny töredékei vannak meg a bizanci hisztorikusokban, Konstantinus Porphyorogennitos gyüjteményeiben s ezek nagy jelentőségüek a régiség-buvárlatra nézve. A kiadások közül felemlítendők: A Wesseling-féle (gazdag kommentárral, 2 köt. Amst. 1746); a Dindorf L.-féle (5 köt.), Lipcse 1828-32; kézikönyvszerü kiadás, Páris 1842-44 és Lipcse 1866-68; ujra átdolgozva Vogeltől (u. o. 1888-1891) s a Bekker J.-féle (u. o. 1853-54). Fordították Stroth és Kaltwasser (Frankf. 1782-87; 6 köt.); Wurm (19 köt., Stuttg. 1831-40) és Wahrmund (u. o. 1869). V. ö. Heyne: De fontibus et auctoribus historlarum Diodori (a Commentationes societatis regiae scientiarum Götting c. mű 5 és 7 kötetben) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is