Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Diogenes... ----

Magyar Magyar Német Német
Diogenes... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Diogenes

1. Apolloniából, görög filozofus, K. e. az V. században; az ioniai iskola hive, melynek tanítását Anaxagoras elveivel valahogy egyesítette. Mint Anaximenes, ő is tanítja, hogy az ős anyag, melyből a világ lett: a levegő, melyből minden sürüsödés és ritkulás utján támad. Ez a levegő azonban egyuttal ésszel bir, ez a levegő isten, Zeus. Ami eszünk csak az istennek kifolyása, amelyből a lélekzés utján részesülünk. Anaxagorastól tehát abban különbözik, hogy ennek dualizmusával szemben fentartja az eredeti ioniai monazmust. Az ősanyag eszes voltát a világ rendjéből és célszerüségéből következteti. Töredékeit kiadták Panzerbieter (Lipcse 1830) és Mullach (Fragm. phil. graec. I. Páris 1860).

2. D. a babiloniai stoikus böcsész, Chrysippos tanítványa, mint az iskola feje az athéniektől Karneades-sel és Kritolaos-sal Rómába küldetett K. e. 155. s itt egy ideig tanította filozofiáját, először ismertetvén meg a rómaiakat a görög bölcsészettel. Művei mind elvesztek. Tanítványai közt van a hires Karneades.

3. D. Laerte-ből Kilikiában, akit ezért Laërtiusnak neveztek; életéről mit se tudunk. Valószinüleg K. u. a III. sz. első felében élt. Hiressé műve: A hires filozofusok életéről, nézeteiről s mondásairól tiz könyvben, tette; nem kiválósága miatt, ellenkezőleg, kevés itélettel készült kompiláció, hanem mert főforrásunk a görög filozofia történetéről, melyből kellő óvatosság mellett mégis sokat meríthetünk. Jó kiadását készítette Hübner (4 köt. Lipcse); 1828. és 1831. Casaubonus és Ménagier kommentárjaival, továbbá Cobet, 1850. a párisi Firmin-Didot cég görög-latin könyvtárában. Sokszor fordították. Franciára legutoljára Zévort (Páris 1847. 2 köt.); németül Snell 1806. és Borheck 1809-ben.

4. D. Sinopéból, a hires és népszerü cinikus filozofus, a «kutya», kit Platon «őrjöngő Sokratesnek» is nevezett, szül. K. e. 414., megh. Korinthban 90 éves korában. Apja pénzváltó volt, ki alkalomadtán hamisított is, amiben fia segítette. Mikor e miatt kiüzték Athénből, Antistheneshez ment (l. o.), hogy nála tanuljon. Antisthenes bottal akarta elkergetni, de D. nem tágított s végre is ottragadt. A mester nem vallotta kárát. D. szellemes szarkazmusa oda csődítette a tanítványokat, kiket D. szava elbájolt. D. a következetességben, mellyel a boldogságot a mindentől való függetlenségbe helyezi, csakhamar tultett mesterén és bizarr tulságaival nagy népszerüségre tett szert. Neki nem kell semmi. Tömérdek anekdota maradt fenn róla. Elfogadja, ha kutyának nevezik; az utcán keresi eledelét. Hordóban lakik, egy ideig nyers hussal próbál élni. Köpenye mindene, nappal abban jár, éjjel abba takarózik. Némelykor a templom előcsarnokában alszik. Nyáron a forró homokban hempereg, télen mezítláb jár a hóban s meztelen melléhez öleli a jéghideg szobrokat. Bottal, kenyérzsákkal s ivópohárral jár, s mikor egy embert tenyeréből lát inni, elhajítja a poharat. Egyszer nappal égő lámpással jár az utcán, «embert» keresve. A spártaiak az ő nézete szerint még leginkább emberek, t. i. legalább gyermekek, a többi görögök szennyességek, vagy még rosszabb: asszonyok. Nagyra van magával. Mikor kalózok elfogják s rabszolgavásárra viszik, azt feleli, ha kérdik, mit tud: szabad embereknek parancsolni s tele torokkal kiáltja: Kinek kell ur? Tényleg találkozott valaki, aki erre megvette: Heniades, gazdag korintusi ember, ki fiai nevelését rábizta és a szabadságot visszaadta neki. Mondják, hogy kitünő nevelőnek bizonyult. Azután fölváltva Korintban s Athénben élt. Korinthban egyszer Nagy Sándor fölkereste s nagy kedvet talált az éppen a napon sütkérező filozofus élces feleleteiben. A király azt parancsolta neki, kérjen ki magának valamely kegyet. Menj el a nap elől, feleli a filozofus. Állítőlag akkor mondta Nagy Sándor, ha nem volnék N. Sándor. D. szeretnék lenni. Korintban (oszlop, márvány kutyával a tetején) s Sinopéban szobrot állítottak neki. 51 levél maradt fenn neve alatt, de mind hamis. Hercher, Epistolographi graeci (Páris 1873). Mullach összegyüjtötte a neki tulajdonított mondásokat. (Fragm. phil. graec. II. köt., Páris 1867). L. Göttling: Gesamm. Abhandl. I. (Halle 1851). Hermann: Zur Geschichte u. Kritik des D. (Heilbronn 1860).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is