Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Dionysios... ----

Magyar Magyar Német Német
Dionysios... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Dionysios

1. idősb. Kr. e. 406. alacsony származásu egyénből hadvezérré, majd szirakuzai zsarnokká emelkedett. A Szirakuzába menekült agrigentiek ugyanis városuknak a karthágóiak által történt bevétele után, városuk elvesztésének főokául a szirakuzai hadvezéreket állíták. D. azokat a nép szine előtt honárulással vádolta s oda vitte a dolgot, hogy a felbőszített nép más hadvezéreket választott, kik közt ő maga is volt, csakhamar ezeket is gyanusítá s a nép őt választá fővezérnek. Mint ilyen toborzott csapatai segélyével alig 25 éves korában jutott a zsarnokuralomra, melyben a tekintélyes Hermokrates leányával kötött házassága által megerősítette magát. Ennek halála után, hogy állásában meg ne ingattassék, Dion (l. o.) testvérét Aristomachet vette el és házassági frigyre lépett egyszersmind Dorissal, a kéjhölggyel. Miután két lázadást zsarnok módon elfojtott és Sziciliának több egyéb városait is hatalma alá hódította, nagy háborura készült a karthágóiak ellen. De fegyverét ezuttal nem igen kisérte szerencse. Himilko 396. megszállta Szirakuzát magát, és ha a kiütött mirigyvész meg nem tizedeli sorait, el is foglalja a várost. D. ez által győzelmet vivott az igy meggyengült karthágóiakon, melyet 382. D.-re nézve kedvező béke követett. 387. tiezenegy hónapi ostrom után elfoglalta Rhegium várost s azóta Alsó-Itália görög városaira nagy befolyást gyakorolt, mig flottái urai voltak az Itáliát környező tengereknek. D. nemcsak a háboruban, hanem mint költő is akart tündökölni. Az olimpiai játékoknál nem kevesebbre, mint a pályakoszorura törekedett; e célból 388. a legjobb dalnokokkal adatta elő verseit, mindazonáltal csufot vallott. 383. ismét a karthágóiak ellen küzdött, 5 évvel utóbb irtóháborut tervezett ellenük, hogy Sziciliában nyomuk se maradjon, mielőtt azonban e szándéka teljesedésbe mehetett volna, meghalt 367. állítólag egy lakománál, melyet abból az alkalomból tartott, hogy az athéniek a lenaeai ünnepeken egyik tragédiáját az első dijjal tüntették ki. 38 évig volt Szirakuza ura. D. bátor, szinte vakmerő ember volt, az érzéki gyönyörökban mérsékletet tudott tartani, képes volt nemes indulatokra, emellett okos és elmés. Uralom és dicsőség volt főtörekvése és e célból a kegyetlenség és rablás eszközeiben nem válogatott. Furfangjai és erőszakoskodása, mellyel uralomra jutott, gyanakvóvá és szeszélyessé tevék. Egy meggondolatlan szó legbizalmasabb társait veszélybe dönthette, aminthogy elüzte legjobb barátját Philistost, Philoxenos költőt a verseire mondott kedvezőtlen birálat miatt és szolgául adatta el Plátót, a kinek egyetlen szabadelvü szava sértette őt. Fondorlatoktól való félelméről, ellenök alkalmazott eszközeiről («D. füle», a tömlöcnek hallgatódzó készüléke) és saját nyomoruságának tudatáról (Damokles kardja) sok adoma forgott közszájon Athénben.

2. D. az ifjabb, az előbbinek fia, nevelésében atyja szándékosan elhanyagolá, ugy hogy uralkodásra jutván, a helyett, hogy erélyt és komoly törekvést mutatott volna, buja élvhajhászatra adta magát. Dion (l. o.) igyekezett erkölcseit megjavítani, de sikertelenül. Mint fejedelem és harcos kezdetben ügyességével és jóakaratával tünt ki, vállalatai szerencsések voltak. A lukánok elleni háboruja előnyös békére vezetett. D. erre az Adriai-tenger több pontját megerősítette és legyőzte az illir kalózokat. Szirakuzéban kicsapongásaival és zsarnokoskodásával a nép kegyét elvesztvén, Diontól K. e. 357. elüzetett és anyja hazájában, Lokrói Epizephyrisiban keresett menedéket. Az ott talált szives fogadtatással visszaélve, a város urának tolta fel magát. A Dion halálát követő szirakuzai zavarok alkalmával 10 évi távollét után 346. visszatért és ujra hatalmába kerítette a kormányt. Hallatlan kegyetlenkedése sok polgárt menekvésre késztetett. Ezek 343-ban Timoleon vezérlete alatt visszatértek és D.-t elfogták. Timoleon erre D.-t Korintusba küldötte, a hol mint magánember koldulással és gyerekek tanításával tengette életét.

3. D. rendes melléknevén Thrax (vagyis a trák származásu) görög grammatikus, született Alexandriában körülbelül 166-ban Kr. e.; halála évét és helyét nem tudjuk. Kezdetben Aristarchos tanítványa volt, majd Rodus szigetére költözött, hol mint rétor működött. Ránk maradt tőle az első görög grammatika, egy vékony könyvecske, melyben a grammatika tárgyalásáról, az ékezetről, a hangokról és a név- és igehajtogatásról szól, szóval egy teljes hang- és alaktant ad. A benne használt nyelvtani terminus teknikusok a latin grammatikusok közvetítésével a legtöbb európai nyelvbe átmentek s maig is használatban vannak. (Kiadta Uhlig, Lipcse 1884). A munkát lefordították a középkorban örmény és szír nyelvre és görög grammatikusok sokat kommentálták. A Homéros és Hésiodoshoz irt kommentáraiból s egyéb nyelvészeti tanulmányaiból csak igen kevés töredék jutott ránk, melyeket összegyüjtött Schmidt M. (a Philologus c. folyóirat 1852-53. évf.-ban).

4. D., rendes melléknevén Periégétés, görög geográfus, kinek életéről semmit sem tudunk. Gyanítják, hogy Alexandriában született és Hadrianus császár idejében (tehát a II. sz.-ban Kr. u.) élt, bár vannak kik Domitianus császár uralkodása idejébe teszik. Ránk jutott munkájában 1187 hexameterben leirja az akkor ismert földrészeket, kezdi a tengerek leirásán, áttér azután Afrika, majd Európa és a szigetek leirására s végzi Ázsiának (nev. Indiának) ismertetésével. Még a IV. sz.-ban kommentálták; Eustathios, az ismeretes Homéros-kommentátor egy egész nagy könyvre terjedő magyarázatot irt hozzá, többen, igy Niképhoros Blemmidés parafrázisát adták; sikerülten latin nyelvre ültette át Avienus (l. o.) szabadon Priscianus (l. o.). Mindezeket kiadta Bernhardy (Lipcse 1828, 2 r.-ben) és Müller (Geographi Graeci minores, 1855. 61.). D. verselésében az ifjabb alexandrinus epikusok hatása alatt áll, formájában szabatos, rétorikus elemektől többnyire ment.

5. D. Halikarnasszosból. Görögül iró római történetiró. Saját elbeszélése szerint az Antonius és Augustus közti polgárháboru vége felé K. e. 30 körül jött Rómába, ott 22 évig élt valószinüleg mint a Retorika tanítója s e mellett tanulmányozta a római nyelvet és irodalmat; meghalt K. e. 8 körül. Nehány, csak névleg ismert történelmi müvén kivül 20 könyvben megirta a rómaiak történetét (Rvmaich arcaiologia) a mitikus kortól a pun háboruk kezdetéig, a hol Polybios története kezdődik, ebből csak a 10 első könyv maradt fen teljesen. Műve első sorban a görögöknek szól, akiknek be akarja bizonyítani, hogy a rómaiak tőlük származnak, igyekszik kimutatni a római törvényhozók és államszervezők bölcseségét oly céllal, hogy a görögök Róma alá való rendeltségüket könnyebben türhessék. Itélete értelmes, de nem alapos, mivel a görög és római intézményeket, különböző korokat összetéveszti; hiányzik nála az ókornak poetikus felfogása, valamint az ős-római intézmények megértése. Mindazonáltal Livius mellett Róma alkotmánytörténetéhez főforrás. Stilusa, a mely Thukydides és Polybios utánzására vall, folyékony, kellemes, de kiválóan szónoki jellegü. Első kiadása Stephanus R.-tól (1546); ujabban Kiessling (Lipcse 1860-70).

6. D. Areopagita, l. Areopág és Dénes.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is