Dióscorea

L. (növ., yamgyökér vagy yams), Dióskoridesről nevezett egyszikü növénynem, a róla jelölt dioscoreacae családban. Tropikus többnyári iszalagnövény. Földbeli tőkéje husos, gumó alaku, szára felfutó, kacskaódzó; levele nyeles, váltakozó, többnyire szivalaku, a hajnalkáéhoz hasonló. Virága kétlaki, apró, füzéres v. fürtös, tokgyümölcse háromrekeszü és hatmagu. Mind a két földrész melegebb tartományaiban 150 faja él. Többjét a husos és lisztes tőkegumó kedvéért a forró tartományokban termesztik. Ilyen a D. alata L., a zászlós-élü yamgyökér v. igname. Szára zászlósélün négyszögletes, fünemü; levele 14-16 cm. hosszu, nyilas szivalaku, a tövében nem ritkán apró, gyökeredző gumócskák keletkeznek s onnan lehullván a D. róla szaporodik. Virága apró, sárgás. Sok fajtáját termesztik. Hazája ismeretlen, de ugy tetszik, az indiai szigettengerről és K.-India déli csucsáról terjedt szét. Legelőször Afrika keleti partjára jutott, azután a Ny-i part folytatta a termesztését, végre innen Amerikába is átköltözött. Yam a guineai néger nyelven a. m. enni.

Tőkegumója szabálytalan, 0,3-0,5 m. hosszu, 10-16 cm. vastag, gyakran nagyobb is, 15-20 kl. nehéz; nem olyan jóizü, mint a batatászé, de azért ugy termesztik, mint a burgonyát, s ennek a termékét 20 %-kal tulhaladja. A déli szigeteken ez a kenyérgyökér a kenyérfa gyümölcsével a főtáplálék. A gumó husa és lisztje fehér, ellenben a D. sativa L. (D deltoides Wall.), D. pentaphylla L., D. bulbifera Jacq. és D. aculeata L. fajok gumója, melyek mind az indiai szigettengeren meg K.-Indiában teremnek, sárga vagy piros, s az ilyen szinü lisztjök a vizben sem veszti el a szinét. A friss, fehér D.-gumó keserü, bódító és ártalmas, de vizbe áztatva, főzés vagy sütés közben ez a sajátsága elenyészik, ezután mint a krumplit eszik. K.-Indiában a lisztjét kenyér- v. tésztaliszthez keverik, a gumóval az elmérgesedett fekélyt orvosolják. Európa diszkertjeinek falzatdisze. A D. sativa L. gumójának alkotórésze 26,6 keményítő, 0,25 cukor, 6,5 cellulóza, 2,9 pektin, 67,6 viz; magfehérje tartalma nincs megállapítva; a meleg tartományokban hasonló célra termesztik. A D. Batatas Dene (D. Japonica Thunb., D. oppositifolia L., khinai burgonya, tonsu; 1. az eleségnövények I. képén) gumója bunkóalaku, ökölnyi vastag, de a csucsa felé ujjnyira vékonyodik. Japánban az erdőknek minden szabad helyén, utak, ösvények mellett, mezsgyéken, falak mellett termesztik, a sovány helyen is megterem. Khinában és Japánban a nép táplálkozik vele. Alkotórésze 2,4-2,5 fehérje, 13-16,8 keményítő, 4-1,5 cellulóza, 0,2-0,3 zsiradék, 1,3-1,9 só, 82,6-77 viz. A shanghaii francia konzul, De Montigny utján Európába is behozták s Franciaországban, azután Algeriában a kisérlet két annyival fizetett, mint a burgonya. A dioscorea eleség soká eltart, azért mint élelemkészlet főleg a hajókon célszerü. Karikákra is szokják vagdalni és megszárítani. Több D.-faj üvegházi disz.

Forrás: Pallas Nagylexikon