Honárulás, melyet a m. btkv. hütlenségnek nevez, az államnak
mint önálló individualitásnak mint nemzetközi jogalanynak megtámadása, az állam
külbiztonsága elleni merénylet, ellentétben a felségsértéssel, mely az államnak
mint egyénnek megtámadása. Az egyik, az első, mint Liszt találóan mondja:
Angriff auf Bestand und Sicherheit des Staates als eines Gliedes der
Völker-familie, a másik Angriff aug Bestand und Sicherheit des Staates als
eines Einzelindividuums. A hütlenség tehát több államnak létezését tételezi
fel, mig a felségsértés alá eső merényletek sajátszerü jellegöket nem vesztenék
el akkor sem, ha a megtámadott állam egyedül léteznék a világon, vagy ha az
egész világ egy egységes államot képezne. A honárulást katonai és diplomáciai
honárulásra szokás osztani a szerint, amint hadi v. másnemü mindamellett a
törvény által meghatározott esetekre szorítkozó megtámadásról van szó. A kettő
között a büntett alanyait illetőleg az a lényeges különbség, hogy az elsőt csak
belföldi, tehát hazánkban csak a magyar honos követheti el, mert csak ez
hüségre kötelezett fia annak a hazának amely ellen az ellenséget segíti. A
külföldiek ellen a nemzetközi hadi szabályok alkalmazandók. A D.-nak alanya
ellenben külföldi is lehet, rendszerint azonban csak akkor, ha hivatalánál v.
különös megbizatásánál fogva hüségre volt kötelezve, s ezt a viszonyát az
államhoz használta fel az árulás elkövetésére. Az osztrák-magyar monarkiának
másik állama a magyar állammal egyenlő védelemben részesül, tekintve, hogy a
btörvényeknek nem jogok alkotása, hanem létező jogoknak oltalma képezi
feladatát, a törvény által elfogadott s szentesített közjogi helyzetnek
szükségszerü s természetes folyománya. A D.-nak a magyar btkv. szerint tárgyát
oly okirat, adat vagy tudósítás képezi, mely a magyar államnak vagy az
osztrák-magyar monarkia másik államának biztonságát v. más fontos érdekeit
illeti.
Elkövetési cselekedet: az ily okirat-, adat vagy tudósításnak
közvetlenül vagy közvetve az ellenséggel való közlése. Büntetése: ha a bünös az
okirat, adat vagy tudósítás birtokába, illetőleg tudomására a) hivatásánál v.
különös megbizatásánál fogva, vagy b) erőszak, lopás, sikkasztás vagy csel
által jutott, 10-15 évig terjedhető fegyház; ha pedig nem ily módokon jutott a
titkos okirat, adat v. tudósítás birtokába illetőleg tudomására, feltéve, hogy
annak titkos voltát tudta, 5-10 évig terjedő fegyház. A hivatalnoknak vagy
különös megbizottnak titoktartási kötelezettsége tovább terjed mind azoké, kik
a sértett államhoz ily viszonyban nem állanak; mert mig emezeknél az
ellenséggel való közlés állapítja meg a tényálladékot, amannál az okirat-,
adat- vagy tudósításnak más hatalom kormányával nem abból a célból való
közlése, hogy az az ellenségnek tudomására jusson, vagy egyébkénti
nyilvánosságra hozatala is elegendő. Ez esetben a büntetés 5 évig terjedhető
államfogház.
Forrás: Pallas Nagylexikon