Direkt bizonyíték

a. m. közvetlen bizonyíték, ellentétben a közvetett bizonyítékkal. Amaz közvetlenül a bizonyítandó körülményt (thema probandi) bizonyítja, emez más körülményt, amely a bizonyítandó körülménnyel oly szoros összefüggésben áll, hogy amannak valóságáról vagy valótlanságáról, emennek valóságára vagy valótlanságára lehet következtetni.

Forrás: Pallas Nagylexikon