Disszidensek

-nek nevezik általában azokat, kik sem az államegyházhoz, sem az államban törvényesen bevett felekezetek valamelyikéhez nem tartoznak. Igy Németországban a nem katolikus, nem protestáns s nem reformált egyháztársulatokat. Lengyelországban Dissidentes in religione név alatt a varsói 1573. évi konfederációban e két fővallás hiveit, a katolikusokat s az evangelikusokat egyaránt, 1632 óta azonban csak az evangelikusokat értették. A luteránusok, reformáltak és a cseh testvérek, a sandomiri egyezségben (Consensus Sandomiriensis) 1570. közös hitvallást állapítottak meg, s egyesített egyházat képeztek, mely egyesülésnek politikai háttere is volt. Tagjai a XVI. és XVII. sz.-ban a katolikusokkal mindenben egyenjoguak voltak, lassankint azonban több jogaikat elvonták. Igy 1717. uj templomok építésének jogát, 1733. államszolgálatra való képességet. 1764. kisérlet történt birtokszerzési képességök megszorítására, ami ellen az orosz támogatásban részesülő D.-ek az országgyüléshez folyamodtak. Oroszországnak a D.-ek érdekében történt beavatkozása, s bevonulása Lengyelországba (1767) vezetett 1772. Lengyelországnak első felosztására, amidőn (1775) a D.-ek előbbi jogaikat, szenátori és miniszteri állásokra való képesség kivételével, visszanyerték.

Forrás: Pallas Nagylexikon