Disszimiláció
(lat.) a nyelvtanban ellentéte az asszimilációinak vagyis
hasonulásnak (l. ezt); két egyenlő hang közül az egyiknek elváltozása. A mi
nyelvünkben is gyakran előfordul. Különösen ha két r vagy két l van egymás
közelében, akkor szeret az egyik r l-re vagy ly-re s az egyik l n-re változni;
p. a német Grundbirn-ből kolompér v. krumpli lett, a német Pranger-ből
pelengér, az Erker, Barbier szóból erkély, borbély; talál és szelel helyett
némely vidéken azt mondják: tanál, szenel. Igy változik két n közül az egyik
l-re az Anton névnek magyar Antal formájában. Kunos Ig.: A mássalhangzók
disszimilációja a magyarban. M. Nyelvőr 1882.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|