Díszcserjék

és díszfák azon cserjék és fák, melyek növésük és alakjuk, törzsük, levélzetük, virágjuk szépsége s utóbbiak illata vagy szinezete és gazdagsága által feltünők. A díszcserjék és díszfák nem hasznuk, hanem szépségük miatt ültettettvén és ápoltatván, azokat közönségesen házak, nevezetesen nyári lakok környékén, kertek e célra szánt részében, nyilvános kertekben vagy parkokban, utak mellett stb. egyenkint sorban, vagy többé-kevésbé terjedelmes csoportokban helyezik el oly módon, hogy a fák árnyékot adjanak, a bokrok pedig kellemes látványt nyujtsanak. A D.-k ismerete, helyes kiválasztása, alkalmazása, szaporítása, nevelése, stb. a kertészet különös ága, melyet dísz- vagy tájkertészetnek nevezünk. Bár már a régi rómaiak előszeretettel viseltettek iránta, mégis csak ujabban, mióta kivált nagy városokban a közkertek ugy egészség, valamint kellemesség tekintetében nagyobb figyelemben részesülnek, kezd nagyobb jelentőségre vergődni. Azelőtt a D.-k kereslete csekély lévén, ilyenek tenyésztésével és elárusításával nálunk nem igen foglalkoztak s ennélfogva e szükségletet külföldi kertészetekből fedezték, mely cimen évenkint nem csekély összeg vándorolt ki a külföldre. Ujabban azonban hazánkban is vannak már telepek, melyeken diszcserjék és diszfák megfelelő minőségben és választékban kaphatók, és várható, hogy a kertészet ezen ága, mely mindenütt a kultura, az izlés és a vagyonosodás terjedésével tart lépést, a kereslet arányában mind nagyobb figyelemben fog részesülni.

Forrás: Pallas Nagylexikon