Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Díszek... ----

Magyar Magyar Német Német
Díszek... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Díszek

(heraldikai, Prachtstücke, frc.: accompagnements), a teljes cimer olyan külső díszítései, melyek annak tulajdonképeni tartozékát nem képezik, ilyenek: I. Paizstartók. A cimer eredetével csaknem egykoruak. A lovas és gyalogpecsétek is tágabb értelemben paizstartóknak tekintendők, noha ezen pecséteknél a paizstartó alak volt a fő s cimerpaizsa mint fegyverzetének egyik részlete, mellékes. A tképeni paizstartók keletkezésére, a címeres pecsétek üresen maradt mezejének diszítése adta a fő okot s mint ilyen, már a XIII. sz.-ban előfordul. Legszebbek a XV., leggyakoriabbak a XVI-XVII. sz.-ban, a reneszánsz korszakában, midőn ügyesen és szellemesen alkalmazott paizstartókkal elérték azok tulajdonképeni célját: a címerek kecses és hatásos ábrázolását. Legrégibb paizstartók férfiak, harci öltözetben; a XIV. sz. második felében cimerállatok vagy fantasztikus alakok; a XV-XVI. sz.-ban allegorikus alakok, vademberek, angyalok, országok s egyesek védszentjei, leggyakoribbak azonban a cimerállatok, a sas, oroszlán, grif vagy a sisakdisz állatai, melyeket mindig stilizált alakban ábrázoltak. A paizstartók a legrébibb időkben nem voltak átöröklők s nem azok legtöbb esetben mai napig sem. A XVIII. sz.-ban mint cimerdiszt, birodalmi grófoktól kezdve felfelé, cimerlevelekben is adományoztak, noha ezek használata nemhogy a főnemesség kizárólagos joga lett volna, de még a nemességé sem; használata mindenkinek szabad s birodalmi és svájci városok polgárainak cimereinél paizstartókat a XV-XVI. sz.-ban gyakran találunk. Hazánkban már a XIII. sz.-ban van nyoma, a Héder-nemzetségből származott Henrik bán (1272) s János bán (1292) pecsétei, adományozásának első kezdete II. Ulászló és II. Lajos korára esik. - II. Cimerköpeny v. Sátor. A cimerköpeny vagy a paizséhoz hasonló szinben vagy biborból, hermelinnel bélelve, a rangkoronákkal ellátott cimereknél a takarókat helyettesíti, anélkül, hogy a cimerrel szerves összeköttetésben volna. Ha a rangkoronák tetejére vannak illesztve, akkor köpeny (Wappenmantel, franc. manteaux armoyis), ha a teljes cimert vagy a cimert a rangkoronával együtt fedi: Sátor (Wappenzelt, franc. pavillons) a neve. Szövetének külseje gyakran van a paizs főalakjával behintve, p. Franciaország, Poroszország, Baden cimereinél; néhol az egész cimer többszörösen ismétlődik rajta, p. Savoya, Lothringen, Turn-Taxis család cimereinél. Feltalálójául a francia Moreau Fülöpöt tartják, ki a XVII. sz.-ban élt, de ő inkább csak a köpeny kecses, hatásos elrendezését alkotta meg, rojtos szegélyzettel, lecsüngő bojtokkal, mert C.-t már az ő korát megelőzőleg használtak a lothai-hercegek, sőt Virgil Solis « Wappenbüchlein» (Nürnb. 1555) c. művében is találunk sátorszerüen redőzött cimerköpenyeget. - III. Devise, részint alakok bizonyos vonatkozásokkal, a cimerpaizsban alárendeltebb helyre alkalmazva, részint jelmondatok. Ez utóbbiak vagy homályosak, ha csak betükkel jelezvék, vagy világosak, ha teljesen ki vannak irva. Az alakokat ábrázoló D.-k különösen Angliában vannak használatban, hol badges-nek nevezik; ilyenek a York-ház fehér, s a Lancaster-ház veres rózsája s a Tudor-házé mindkét szinben. A jelmondatok valamely eseményre, hazára, vallásra stb. vonatkozó rövid, tömör mondatok, minők: Suum cuique, Dieu et mon droit, Plus ultra. Ide tartoznak a csatakiáltások is (franc. cri), p. Dieu le volt, Flandre au lion, stb. A jelmondatokat a paizs aljára illesztett fehér szalagra fekete betükkel vagy a cimer szineinek megfelelő szalag s betükkel alkalmazzák; a csatakiáltásokat a sisakdisz közé illesztett, vagy a sisakdisz alakjának kezébe vagy karmába adott szalagra irják. Paizsba illesztett D.-k cimerképnek tekintendők és blazonálandók. Blazonálásnál helyzetét, szineit s a betük alakját kell jelenteni. Ilyenek: Libertas, Ragusa és Lucca, Ave Maria gratia plena, az Infantado hercegek cimerében, nálunk Deus, dies a Baldácsi, és Ecce agnus Dei a Dempse-család cimerében, melyet 1434. Zsigmond király adományozott. A D.-k német cimereknél át nem örökölhetők, s másutt is csak egyes egyének jelmondatául tekintik, ujabb időben adományoznak cimerrel jelmondatokat is, melyek átörököltetnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is