Diszfágia
(gör.), nyelési zavarok, amelyeknek oka a nyelv, garat,
bárzsing és a gyomor bemenetelénél lehet, sőt a rágási nehézségeket is D.
szóval szokták jelezni. A D. származhat fájdalmasságból, igy p.
torokgyulladásnál, vagy mekhanikai akadályból. Ezek közt leggyakoriabbak a
bárzsing szükületei, amelyek vagy daganatokból erednek, vagy maró folyadékok
ivása következtében sebesedett ki a bárzsing s aztán ott szükítő hegedés
következett be. Ilyen módon a bárzsing egészen el is záródhatik. Végre D.
támadhat ideg- és izombénulásból is, p. a bulbaris bénulásnál a nyelv mozgása,
később a garat összehuzódása szünik meg s a falat nem képes a bárzsingba jutni.
A garatbénulásnál a inyvitorlák nem képesek a nyilás alatt elzárni a garatürt
az orrürtől s ezért főleg folyadékok az orron át visszafolynak. Ez utóbbi igen
gyakori mint a difteria utóbaja, s ekkor jóindulatu. Néha bárzsinggörcs (d.
spastica) a D. oka, ez hiszteriás természetü baj. A D. általában sulyos
állapot, az orvoslás feladata lehetőleg eltávolítani az okot (megszüntetni a
bénulást, tágítani kutatók segítségével az esetleges szükületet stb.) és e
mellett a beteg táplálkozását lehetőleg fenntartani, ami a gyomorsondák (hosszu
gummicsövek segítségével érhető el, ha méglehet ezen eszközzel a gyomorba
jutni. Ujabb időben még olyan esetekben, amidőn ez sem volt lehetséges s a
beteget az éhenhalás fenyegette, a gyomorlékeléshez folyamodtak s a készített
nyiláson a táplálékot egyenesen a gyomorba juttatták.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|