Diszpozitiv törvények

(leges dispositivae vagy suppletoriae), a melyek valamely jogviszonyt csak arra az esetre szabályoznak, ha és mennyiben a felek máskép nem intézkedtek. Ellentétök a kényszerítő, parancsoló törvények - leges cogentes, imperativae, amelyek a jogviszonyt kötelezőleg szabályozzák. Az imperativ törvényben foglalt parancsok megszegése különböző következményekkel járhat, nevezetesen a törvény parancsoló tételének megszegésére hátrányt szab, tilalmának megszegését pedig a jogcselekmény semmiségével sujtja. P. a törvényes alakszerüségeknek meg nem felelő végrendelet semmis. Az ily törvény «lex perfecta»; amely törvény büntetést szab ugyan a törvényszegésre, de az illető jogcselekmény érvényét nem érinti, az «lex minus quam perfecta»; az a törvény, mely a tilalom megszegését büntetéssel és a jogcselekmény semmiségével sujtja «lex plus quam perfecta», mig végre az a törvény, mely a tilalom megszegésére sanctiót nem tartalmaz «lex imperfecta». A D. törvényektől megkülönböztetendők a permissziv (engedélyező) törvények, amelyek egyszerüen valamit megengednek.Deklarativ (kijelentő) törvények pedig azok, amelyek valaminek kijelentését foglalják magukban, de sem tilalmat, sem parancsot nem tartalmaznak. P. a btkv. 461 §-a mely meghatározza, kik tekintendők közhivatalnokoknak.

Forrás: Pallas Nagylexikon