Ditionsav

(dithionsav, alkénsav). E savat Gay Lussac és Welter fedezték fel 1819. előállítható ugy, hogy manganhiperoxid finom porát vizzel megkeverik és e zavaros folyadékba kéndioxid gázt vezetnek. Ilyenkor D.-as mangan képződik. Az oldathoz azután bariumhidroxidot elegyítenek, a midőn vizben oldható D.-as barium és oldhatatlan manganhidroxid keletkezik. A lefiltrált oldatból a D.-as bariumot szép kristályokban kaphatjuk meg, a melyek két molekula kristályvizet tartalmaznak. E sót azután vizbe oldva és a bariummal ekvivalens kénsavat elegyítve az oldathoz, bariumszulfát mint csapadék leválik. A lefiltrált folyadék a D. hig vizes oldata. Ez oldat levegő üres térben közönséges hőmérséken annyira besüríthető, hogy f. s. 1,347. Az igy kapott D. még nem vizmentes, de jobban besüríteni nem sikerül, mert kéndioxid fejlődése közben kénsavvá alakul. A sav vizes oldata meglelehtősen bomlékony; könnyen oxidálódik és kénsavvá lesz; a fejlődő hidrogén kénessavvá redukálja. Sói, a D.-sók v. Ditionátok könnyen előállíthatók a bariumsóból ugy, hogy annak oldatát más fémszulfátokkal hozzuk össze. Ilyenkor cserebomlás utján bariumszulfát képződik, mely csapadék alakjában leválik, mig az illető ditionát oldatban marad és az oldatból kikristályosítható. A D. valamennyi sója vizben oldható. E sókra nézve jellemző, hogy az izzás hőmérsékéig felhevítve, kéndioxid gáz fejlődik és szabályos szulfát marad vissza.

Forrás: Pallas Nagylexikon