Ditters

v. Dittersdorf Károly, ném. zeneszerző. Szül. Bécsben 1739 nov. 2. megh. Rothlhottában 1799 okt. 10. Egyike volt a legtermékenyebb zeneszerzőknek s mint hegedüvirtuóz is kiváló helyet foglalt el az akkori kor hegedüművészei között. Kortársa volt Gluck s Haydnnak, későbben pedig Mozárt és Bethovennek. József-Frigyes hildburghauseni herceg patrónusa ajánlatára tagja volt a bécsi udvari zenekarnak s mint ilyen Gluckkal együtt vett részt Frankfurtban II. József római császár koronázási ünnepén 1764. onnan visszatérve megvált udvari hivatalától s Haydn Mihály helyét foglalta el mint karnagy, az akkori nagyváradi püspök Patatics hires egyházi zenekarában s öt évet töltött ez állásában, elhalmozva a műszerető püspök kitüntetései által. Magyarországon az egyházi zene ekkor élte fénykorát. D.-nak a bőkezü püspök kitünő ének- és zenekart bocsátott rendelkezésére, melyet nemcsak egyházi, de világi zenecélokra is fölhasznált. De épen ez vonta maga után a visszaesést. D. érezvén magában a sokoldalu zeneirói tehetséget, minden irányban szorgalmasan dolgozott s a szinpadi zenét is nagyváradi tartózkodása alatt kezdte kultiválni. E célból engedélyt nyert, hogy a püspöki rezidenciában teljesen fölszerelt mintaszinpadot állíthasson, melyen első dalműve: Amore in musica előadásra is került. Itt foglalkozott behatóbban egyházi kompoziciókkal és a többek közt megzenésítette Metastasio Isacco figura del Redentore cimü oratórium szövegét. Mind e tevékenysége azonban véget ért azáltal, hogy a püspököt ellenségei bevádolták Mária Terézia előtt tulságos világi izlése miatt, aminek az lett a következése, hogy a püspök feloszlatta hires ének- és zenekarát s D.-nak is távoznia kellett Nagyváradról, hol, saját emlékiratai szerint, legboldogabb éveit élte. Későbben műutazásai közben a nagy műszerető boroszlói hercegprimás gr. Schaffgotsch fogadta kegyeibe s annak udvarában töltött több évet, minden idejét a zeneszerzésnek szentelvén. Bécsbe is többször ellátogatván, ott egyházi oratorumai- s vig operáival nagy sikereket aratott. Ezek között főleg kivált: Doktor és gyógyszerész; Szerelem az őrültek házában; Demokritos Hiob cimü operáival. Sok kitüntetés érte. Nemesi rangra emelték s az arany sarkantyus rend lovagjai közé is fölvették. Bőkezü mecenása, a boroszlói hercegprimás halála után (1795.) azonban megváltozott a sorsa. Elbetegesedett s az élet szükségeivel kellett küzdenie egész haláláig. A nevezetteken kivül még számos operát, oratóriumot, szimfoniát, kamara-zenét s más válfaju zeneművet irt, melyek a maga idejében még az akkor élt nagy mesterek művei mellett is feltünést keltettek.

Forrás: Pallas Nagylexikon