Divináció

(lat.) a. m. jóslóképesség, látnoki erő, sejtés; a rómaiaknál belefoglalva a mantikára (jóslás) vonatkozó összes jelenségeket, intézményeket, csodaszerü eseményeket, orakulumokat, madárjóslásokat. A régi római jog kifejezése szerint D. a birói vizsgálat, hogy a panaszosok közül ki legyen a fővádló, és a többiek csak melléje sorakoznak. Igy Verres bünügyében arról volt szó, hogy Cicero vagy Caecilius legyen-e a fővádló, azért Ciceronak Verres ellen mondott első beszéde D.-nak neveztetik. A birák ilyenkor bizonyos erkölcsi elővéleménnyel itéltek (divinabant); innen a név eredete.

Forrás: Pallas Nagylexikon