Dobroc

göcseji tajszó (Tájszótár), a. m. tüzes fájdalmasan égető kiütés a testen, tehát a kelés, szökés, mirigy-szökés szinonimája. Jellemzőbb szólásmód, amelyben előfordul: dobroc üssön (Baranya) ami már a szó oly értelmi árnyalatát sejteti, aminő a csoma v. csuma (l. o.), fene, dög, stb. részben már az ördög szóéval rokon jelentésü szavakban rejlik. V. ö. Ipolyi, Magy. Myth. 33. Vajjon a baranyai döbröc (a. m. rüh) rokon, illetőleg egy és ugyanaz-e a D. szóval, mint Ipolyi sejti, az még kérdéses, de annyi valószinü, hogy mindakettő szláv eredetü.

Forrás: Pallas Nagylexikon