Dobrowsky

József, cseh iró, szül. Magyarországon Győrmegyében 1753 aug. 17., meghalt Brünnben 1829 jan. 6. Filozofiát tanult Prágában, azután a jezsuitarendbe lépett s a tradisi szeminarium rektora lett. 1792. a cseh tudományos társaságok megbizásából Stockholmba utazott, hogy a svédek által 1648. a Hradsinból elvitt kéziratokat tanulmányozza. Onnan Upsalába ment, hol a Codex argenteust (Ulfilas bibliáját) a szláv idioma legrégibb emlékeivel hasonlította össze, majd pedig Szt.-Pétervárott és Moszkvában buvárkodott a könyvtárakban. Hazatérve, kutatásai eredményét egy emlékiratban irta meg (Prága 1796), mely műve a XVIII. szbeli glosszografikus munkák egyik legjelesebbike; még ez előtt adta ki a cseh nyelv és irodalom történetét (Prága 1792, 1818). Ezután Svájcban és Tirolban utazott, hol botanikával foglalkozott. Munkái: Scriptores rerum bohemicarum (Prága 1783-84); De sacerdotum in Bohemia coelibatu (u. o. 1787); Vita Joa. de Jencenstein (u. o. 1793); Német-cseh szótár (u. o. 1802); Slavin (u. o. 1808); Slovanka (u. o. 1814); Glagolitica (u. o. 1807). A szláv nyelvek általános etimologiája (u. o. 1813); Institutiones linguae Slavicae dialecti veteris (Bécs 1822); Cyrill és Method, a szlávok apostola (Prága 1823) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon