Dobrudsa

1878 óta Romániához tartozó tartomány az Al-Duna és a Fekete-tenger közt, 15600 km.² területtel (1885) 175284 lak., akik közt volt 16500 török, 6540 tatár, 28715 bolgár, oláh, örmény és cserkesz. A D. 60-80 m. átlagos magasságu, kristályos, paleozoi, mezozoi és régibb eruptiv kőzetekből álló fensik, amely mind a Duna, mind a tenger felé meredeken ereszkedik le. Legnagyobb magaslatai, amelyek 400-500 m.-nyi magasak, Macsin, Tulcea és Babadag közt vannak. A Duna partja közelében a meredek falu völgyeit viz lepi el és a Marland, Oltina, Rasszova, Jeniköi és a Kara-szu tavakat alkotja. A Fekete-tenger partján szintén egész sora nyulik el a sós tavaknak, amelyek közt a Raszim a legnagyobb. A fensik belsejét a viz és ennek következtében a fahiány jellemzi. Belseje nagyobbára puszta; a legjobb legelők és a szántóföldek a szélein vannak. A román kormány a fensikot Tulcea és Küsztendse nevü kerületekre osztotta be. A legkiválóbb helységek a Duna mellett: Rasova, Cernavoda, Hirsova, Macin, Tulcea, Sulina; a tengerparton Karavrman, Küsztendse és Mangalia; belsejében Babadag (a régi fővárosa) és Medsidje. Cernavodatól Medsidje mellett Küsztendséig vasut vezet; ugyanezt a vonalat követi a Traján-sánc (l. o.). D. 29-ben Kr. e. került a római birodalomhoz. Diocletianus korában Scythia minor volt a neve. A népvándorlás korában a nyugati gótok, a VII. században a szlávok foglalták el. 679. a borgárok uralma alá került; 971-1186-ig a bizanci császárok, 1186-1396-ig a bolgárok, 1396-1878-ig a törökök voltak az urai. Minthogy fontos sztrategiai útul szolgál, többször volt ellenséges betörések szinhelye. 1828. az oroszok törtek ide be; 1854. ugyancsak az oroszok nyomultak elő a Traján-sáncig; elvonulásuk után Espinasse francia vezér hatolt belé. 1878. a berlini kongresszus Romániának engedte át; azóta a törökök és cserkeszek nagyobb része kivándorolt. V. ö. Captain Spratt: Routa between Kustenje and the Danube (J. of. th. roy, geogr. soc. XXVI. köt.). Peters: Grundlinien zur Geogr. u. Geologie der D. 1867. Lalanne et Michel: Carte topogr.. de l? isthme de D. l: 100000. 1859. Schuchardt, Die römischen Grenzwälle in der D. (Arch. Epigr. Mittheilg. 9 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon