Dock

(ang., ejtsd: dokk) a. m. medence hajók számára, helyesebben azonban a hajózás céljaira szolgáló oly építmény v. készülék, amelyben a hajókat építik, javítják v. kikötik. Minőségre nézve a következő D.-ok különböztethetők meg:

a) Nedves D.-ok, ill. vizmedencék vagy kikötő medencék (belső műrév). Ezek mesterségesen készített vizmedencék, melyek a hajóknak kikötésére szolgálnak. A viz, mely beléjök a dagály idejében betódult, megfelelő készülékkel elzáratik, ugy, hogy az apálynak beálltakor le nem folyhatván, a viz tükre oly magasan marad, mint a dagály idejében volt. Ily módon nyert mélyebb vizben a mélyjáratu hajóknak is lehetséges rakodás céljából a part mentén kikötni, ami különben akadályokba ütköznék, minthogy apálykor, a viz tükrének sok helyütt nagymérvü esése következtében a hajótő feneket érne. Ilyenek a szárazföldön kiásott és többnyire kifalazott medencék, természetesen leginkább oly kikötőkben, ahol az apály és dagály közötti különbözet, a viznek változó mélységére való tekintettel már nem csekély, vagyis legalább 2-3 m. Leginkább Londonban, Liverpoolban, Hamburgban, Wilhelmshavenben, és Bremerhavenben vannak ilyen nedves D.-ok. Az első nedves D.-ok Angolországban (az ugynevezett Westindian Docks) 1802. nyittattak meg és 24 acre térséget foglalnak magokba, mig a Londoni D.-oknak kiterjedése 34 acre.

b) Száraz D.-ok. Ezek a földbe épített elzárható vizmedencék, melyekből, miután a hajót bevonták, a vizet v. szivattyúkkal távolítják el, v. pedig apály idejében magától lefolyik a viz és ezáltal a hajó a szárazra jut. Az ilyen D. a hajóknak javítására, ill. vashajóknál az élő-résznek időközönkint eszközlendő bemázolására (ugynevezett fenékmázolás) szolgál. A medence vizének bármely módon eszközlendő eltávolításánál, arányosan a medence-viztükrének fokozatos eséséhez a hajót oldalankint támasz-gerendákkal kell ellátni, mely gerendáknak könnyebb kezelése és később a szükséges munka-állványoknak felállítása végett a medence kőfalazata lépcsőalakban épül. A hajótő, arányosan a viz apadásához már előre elkészített, és a hajó alja hajlatainak megfelelően domborított ágyra, az ágytuskókra nehezedik, lehetőleg ugy, hogy a nyomás valamennyi tuskóra kiterjedjen. Ugy a száraz, mint a nedves D.-k elzáró készüléke gyanánt megfelelő erős zsilipek vagy ujabb időben uszó-pontonok szolgálnak, mely utóbbiak a viznek bebocsátása által a fenékre sülyesztetnek és a medence szájához illesztve, a viznek a medencéből való kiszivattyuzásával a medenceszáj falazatához tapadnak és azt vizmentesen elzárják. Mihelyt a hajón véghezviendő munkát befejezték, a medencébe vizet bocsátanak, a ponton-kaput kiszivattyuzzák és kinyitják, mire a már ismét uszó hajó a D.-ot elhagyhatja. Az első ilyen száraz D. 1708. Liverpoolban épült és bizvást mondhatni, hogy az akkor még kevés fontossággal biró város e D.-jainak köszönheti jelenlegi hirnevét és nagyságát.

c) Uszó D.-ok. Ezek nagy, kettős fenekü és oldalfalazatu fa-, de többnyire vas- vagy acél-lemezekből, szekrényalakban készített építmények, melyeknek két ( a rövidebb) oldalfala hiányzik. Az egész építmény belül üres és oly uszóképessége van, hogy a vizen uszva, a felső fenék a viz felszinén felül esik. Hogy a hajó az uszó D.-ban javíttassék, a felső fenék lapján mindenekelőtt a hajó ágyazását kell elkészíteni; ha ez megtörtént és az ágy-tuskóknak helybenmaradása az alámerülés alkalmából biztosítva van, a D. fenék- és oldalüregeibe vizet bocsátanak. A viz-betódulása a D.-t annyira sülyeszti, hogy felső fenéklapja mélyebbre merül a viz alá, mint a javítandó hajónak tő-gerendája fekszik, ill. mint a mennyi a hajónak járat-mélysége. Ezek után a D.-ba vont hajót az ágyazás felett kikötik, a hatalmas D.-szivattyukat működésbe hozzák; midőn a D. lassan kiemelkedvén a vizből, a hajót is annyira kiemeli, hogy az, valamint a D.-nak felső fenéklapja is egészen szárazon fekszik. A javítás eszközlése után a vizet a D.-kamarákba bocsátják, mire a D. annyira sülyed, hogy a hajó ismét uszván, az uszó D.-ot elhagyhatja.

d) Minthogy az imént leirt uszó D.-nak és száraz D.-nak oldalfalai a dolgozó munkásoktól sok világosságot elvesznek, azonkivül a hajónak szárítását is megnehezítik, Clarke angol mérnök e tekintetben sokkal célszerübb, ugynevzett hidraulikus D.-ot épített. A kikötőnek egy oly helyén, ahol a viz eléggé mély, vashengerek vannak két sorban a tengerfenékbe verve és egymással vasrudakkal akként összekötve, hogy az egész erős szerkezetet képez. Ezen hengerek, csövek mindegyikében egy köldök (hasonlólag a gőzgép dugattyujához és hengeréhez) működik, mely hidraulikus nyomás folytán fel és alá tolható. A köldökök fejei egy vasból készült, vizszintesen nyugvó padozatot emelnek, ill. annyira sülyeszthetnek, hogy a javítandó hajót a padozat fölé lehet huzni. Ha ez megtörtént, a padozatot emelik, mire a rajta nyugvó és kellőképen támogatott hajó a viz felszine fölé kerül. Ily módon ¹/₂-1 óra lefolyása alatt még nagy hajókat is ki lehet a vizből emelni. Ezen szerkezetnek előnye az, hogy ha a padozat több részből áll, ugy egymástól függetlenül több kisebb hajót lehet a vizből kiemelni vagy ismét a vizre tenni.

e) Az amerikai csavar-D. hasonló az előbb említett hidraulikus D.-hoz, a különbség csak abban áll, hogy ennél a hidraulikus köldökök helyett csavarok működnek és hogy a hajó magas, két sorban álló cölöpök között emeltetik ki a vizból, mely cölöpök a hajót támasztó gerendák támpontjául szolgálnak. Hogy az uszó D. egy hajó reparálásának sokszor igen hosszu ideje alatt még más hajóknak emelésére is használható legyen, a pólai hadi kikötőben az uszó D.-ot ugy rendezték be, hogy arról a kiemelt hajó egy sikló-pályán a partra vonható, ahol azután a javítás történik. Dockok helyett a hajók vizalatti részeinek javítása - a hajónak szárazra tétele - u. n. siklók (sólyasiklók) által is történik. Ez a partról a vizbe nyuló, a viz fenekén nyugvó gerenda-szerkezet, amelyen a megfelelő szánka-talpakra fektetett hajó csuszik és gőzgépek vagy járgányok segítségével a partra huzatik, ill. onnan a vizre bocsáttatik. Ahol sem D. sem pedig sólyasikló rendelkezésre nem áll, a vizalatti részeknek javítása a hajótő emelése által eszközöltetik. L. Tőemelés.

Sok helyütt a hajó egyes vizalatti részeinek kijavítása, különösen ha csak az elő- v. hátulsó részen kell a munkát végezni, az u. n. Szekció D.-ok által történik, minthogy ily esetben ez is célhoz vezet, könnyen kezelhető és kevesebb időt igényel, mint az egész hajónak szárazra tétele. Ezen szekció-D. nagy szekrényhez, ládához hasonlít, melynek ugy hossz- mint keresztmetszete négyszögletes. Az egyik oldalrész nyitott és akként van kivágva, hogy a vágott részek alakja a javítandó hajó bókonyhajlatainak megfelel. Ha a D. a viznek bebocsátása folytán sülyed és azután nyitott részével a megfelelő bókonyfalazathoz illesztetik, ugy az a betódult viznek kiszivattyuzása által a hajó külfalazatához tapad és a hajónak javítandó részét a szükséges magasságig a vizből kiemeli. A hidraulikus és uszó D.-ok rendszerint csak a hajók javítására, a száraz D.-ok azonban nagyobb hajók építésére is használtatnak. V. ö. Heider, Der Bau der vereinigten Schlipp- und Trockendocks im Arsenal des österr. Lloyd in Triest und im Arsenal der k. u. k. Kriegsmarine in Pola (Graz 1873); Harcourt, Harbours and docks, their physical features, history, construction etc. (London 1855, 2 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon