Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Dóczi... ----

Magyar Magyar Német Német
Dóczi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Dóczi

(Dux) Lajos, publicista és költő, udvari és külügyminiszteri tanácsos. Dux Mór gazdag bőrkereskedő és Rosenberg Róza fia, szül. Sopronban 1845 nov. 5. Atyja, miután a szabadságharc alatt vagyonát teljesen elveszítette, Sopronból Német-Kereszturra költözött, fiát onnét Nagy-Kanizsára, sógornőjéhez küldte, hol az elemi iskolákat végezte. 1856. a soproni gimnáziumba adták szülői, s itt Rákosi Jenővel együtt az ifjuság vezetője lett. Bevégezvén középiskolai tanulmányait, a bécsi egyetemen jogot hallgatott, s egyuttal belépett a Presse szerkesztőségébe. A lap szerkesztője, fölismervén kiváló tehetségét, az 1865-ki nagyfontosságu pesti országgyülésre őt küldötte tudósítónak. Levelei, valamint több politikai cikkei, melyekben az akkori közjogi ellenzéket támadta, nagy feltünést keltettek; különösen azon cikkei, melyekben rajongó lelkesedéssel védelmezte Deák Ferenc kiegyezési művét. E cikkek fölkeltették Horvát Boldizsár igazságügyminiszter figyelmét, és ő eszközölte ki, hogy Dóczi 1868. a miniszterelnökségbe mint fogalmazó Andrássy Gyula gróf főnöksége alá került, kinek figyelmét és érdeklődését szintén fölkeltette, ugy hogy mikor Andrássy 1872. átvette a külügyminiszterséget, magával vitte Bécsbe D.-t is. Itt csakhamar osztálytanácsossá, majd udvari tanácsossá nevezték ki és a magyar nemességen kivül sok bel- és külföldi kitüntetést kapott. A Kisfaludy-társaság 1887. tagjai sorába választotta; tagja a Petőfi-társaságnak is. D. már hirlapiró korától fogva nagy kedvvel és hivatással foglalkozott a magyar szépirodalommal is, főleg mint költő és műforditó. 1871. nyerte el a Csók cimü vigjátékával a Teleky-dijat, mely azóta állandóan műsoron van, sőt D. fordításában német és külföldi szinpadokon is nagy tetszés mellett adatott. E mély poézissel megirt darabjában D. csakugy csillogtatja nyelvezetének báját, zengzetességét és csiszoltságát, s bár a szinpadi technikában alkotó és formáló ereje nem nagy, de elragad a belső költői érték, a derült elmésség, a tartalom és forma szépségével. A Csók nagy sikere után tizenkét évig hallgatott mint költő, mert a politika teljesen elvonta az irodalomtól. De néhány év óta ismét visszatért hozzá, s Utolsó szerelem cimü vigjátéka (irta 1879. először 1884. adták a nemzeti szinházban, megjelent 1880 és 1882.) és Széchy Mária c. történeti drámájával (elöször adták 1886, megj. 1885.), ismét mint a vers, a költői nyelv mestere mutatta be magát. A Vegyes párok (1889) és Vera grófnő (1891) kevesebb sikerrel kerültek szinre. Nagy érdemeket szerzett D. mint fordító is; Goethe Faustját jeles magyar fordításban bocsátotta közre (Pest 1872), s Arany János és Vörösmarty számos költeményét és balladáját ültette át német nyelvre, valamint Madách Ember tragédiáját is (1891), melyet az ő fordítása és átdolgozása szerint adnak elő a német szinpadokon. D. mint prózairó is jeles. Novellái és elbeszélései nagyon kedveltek, valamint tárcái, esztetikai dolgozatai, essayei és irodalmi tanulmányai (Madách Imréről, A naturalizmusról, Andrássy Gyuláról stb.). Lefordította még Schauffert szinművét: Sakk a királynak (megj. 1873), s irt egy operaszöveget is (Merlin, zenéje Goldmarktól 1887). Arany balladája után irta Strauss János operájához Pázmán lovag c. librettóját, mely a bécsi udvari operában került szinre. Költeményei 1890. jelentek meg összegyüjtve, s ugyanakkor Beszélyek és vázlatok c. kötete is. V. ö. Szinnyei, M. Irók Élete.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is