Dóczy

1. Gedeon, igazgató-tanár, szül. Miskolcon 1832 nov. 17. Középiskoláit a miskolci ev. ref. liceumban és Sárospatakon végezte, hol teologiát is hallgatott. 1855-56. Sárospatakon a gimnáziumra előkészítő osztály köztanítója volt és ugyanez idő alatt segédlelkészi és segédtanári vizsgálatot tett. 1856-59. nevelősködött, 1859. Miskolcon az ev. ref. tiszáninneni egyházkerület főleánynevelő-intézetében volt tanár, 1872. a sárospataki állami képző-intézetben a neveléstan tanára és igazgató volt, 1874 óta a debreceni ref. egyház leánynevelő-intézet igazgató-tanára. Számos neveléstani cikket irt a Sárospataki Füzetekbe, Prot. Egyházi és Iskolai Lapba, a Néptanítók Lapjába. Több tankönyv is jelent meg tőle. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

2. D. Imre, tanár, szül. Vilyben 1849 szept. 30. Közép- és felsőiskolai kiképzését a sárospataki ref. főiskolában nyerte; 1876. a nagykőrösi ref. főgimnázium választotta meg a görög nyelv és irodalom tanszékére, amelyen 11 évig működött s közbe a klasszikus filologiából tanári vizsgálatot tett. 1887 óta a debreceni ref. főiskola gimnáziumában tanítja a klasszikus nyelvészetet; 1891. az orsz. közoktatásügyi tanács tagja lett. Résztvett a magyar tanároknak Pasteiner Gyula vezetése alatt 1893 jun.-ban tett görögországi tanulmányutjában. Számos esztétikai, tanügyi, nyelvészeti és kritikai dolgozatot irt különböző lapokba és egy Görög nyelvtan (Budapest 1887) is jelent meg tőle.

3. D, (Hegedüs) József, cisztercitarendi áldozópap, szül. Bodajkon (Fehér vm.) 1779 márc. 9., megh. Szent-Gotthardon 1856 márc. 5. Székesfehérvárott, Komáromban és Pozsonyban tanult retorikát és bölcseletet, majd belépett a székesfehérvári papnevelőbe; 1803. misés pappá szentelték fel. Ezután több helytt káplánkodott, plébános, nevelő volt és 1813-ban Heiligenkreuzban (Ausztria) a cisztercita-rendbe lépett. Itt eleinte az énekes fiuk prefektusa volt, később Nagyfalván lelkészkedett, 1834. Szent-Gotthardon magyar hitszónok lett, 1843. mint alperjel és lelkiatya és a növendékek magyar nyelvben oktatója ismét Heiligenkreuzba került. Élte vége felé Szent-Gotthardba vonult s ott gyóntató volt. Munkái: Európa tekintve jelenvaló természeti, miveleti és kormányi állapotjában (Bécs 1829-31, 12 köt.); A szentföldi vándorló (Esztergom és Pest 1831, 2. kiad. u. o. 1832); Története és viszontagságai Szt.-Gotthardnak a XII. századtól a mi időnkig (Pest 1831), azonkivül számos munkája van kéziratban. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon