Doge
(ejtsd: dodse, lat. dux, olaszul duca) a. m. herceg. Ezt a
címet Velence és Genova választott fejedelmei viselték. Velencében 697.
választották az első D.-t. (Anafesto Paolucci; utódai közül említendők Orseolo
Péter, Szt. István királyunk rokona, Ziani Sebestyén, Dandolo Henrik, Gradenigo
Péter, Falieri (Marino) és Foscari Ferenc.) Mint utolsó D. Manin D. Luigi
működött, ki 1797 máj. 12. önként leköszönt, négy nappal annak előtte, hogy a
győztes franciák a velencei köztársaságnak véget vetettek. Eleintén D. hatalma
meglehetős korlátlan volt, idővel azonban (különösen 1177 óta) a nemes családok
magához ragadták a D. választásának jogát és igy a hatalmat is, minek
következtében a D. hatalma fokról-fokra hanyatlott, ugy hogy csak végrehajtó
eszköze volt a nemességnek. Midőn nehány D. a megnyirbált hatalomról önként
leköszönt, a nemesség 1339. törvénybe iktatta, hogy a megválasztott kénytelen e
méltóságot elvállalni; 1367. a vonakodó Contarini Andrásra D. méltóságát
csakugyan erővel tukmálták. Midőn M. Falieri a nemesség hatalmának megtörését tüzte
ki célul, merészségeért a fejével lakolt (1385). Ez idő óta a D. teljesen a
csupa patriciusokból álló tanácstól, illetőleg az annak kebléből választott
bizottságoktól (Signoria, Quarantia, Pregadi) függött, 1310 óta pedig a Tiepolo
Jakab által támasztott zendülés leveretése óta a tizek tanácsa (Dieci
inquisitori di stato) a D.-t nemcsak pénzbirságra, hanem fogságra, sőt halálra
is itélhette. Még a D. magán és családi életét is ellenőrizték, halála után
pedig a 3 államinquizitor szigorral megvizsgálta az elhaltnak multját és ha
mulasztásnak jutottak nyomára, a D. családján hajtották be a pénzbirságot.
Genovában Boccanera Simon viselte először a D.-méltóságot (1339 óta). Midőn a
város 1396. a franciák fenhatósága alá került, a D. állás betöltetlenül maradt.
Csak 1528. találkozunk megint D.-val, Doria András személyében (l. o.), de
Genovában is a D. a nemesség eszközévé sülyedt. 1797. a franciák véget vetettek
a D. méltóságnak, mely ugyan 1802-5-ig még egyszer feléledt, de 1805. Genova
Franciaországba való bekebelezése után mindenkorra megszünt. V. ö. Velence és
Genova történetét. Musatti, Storio della promissione ducale (Padova 1888) és
Molmenti művei különösen La dogaressa di Venezia. (Torino 1887).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|