Doko

különálló, törpe, afrikai néptörzs neve, amely törzs Szennárban, a felső Dsub folyó mellett lakik. Legelőször Krapf tett róluk említést. Ő még csak hallomás után állít róluk egyet-mást. Hartmann Róbert adatai már megbizhatóbbak. Termetük 1,30-1,45 m. magas, hajuk rövid és göndör, arcvonásaik csunyák, majomszerüek. Ételben nem válogatnak; mindent megesznek, a mit kézrekeríteni birnak, legyen az hangya, sáska v. bármilyen csúszó-mászó állat. Fegyverük falándsából és hajlítóbotocskákból áll; de állítják, hogy ijjat s kulyafűtejjel megmérgezett fanyilakat is használnak. Szomszédaik félnek tőlük; néha ezért vadászatot is rendeznek reájuk. Ilyenkor sokat közülök rabszolgaságba hurcolnak, amennyiben e furcsa emberi lények mindenütt feltünést okoznak s igy keresett cikket képeznek. A D.-k kuruzslók hirében is állanak a négereknél; de ugyanily hirben állanak a szintén törpe termetü akkák és busmanok is. Igen valószinü, hogy a D.-k is csak ugy, mint a két most említett népség, valamelyik afrikai ősfajtának maradékai.

Forrás: Pallas Nagylexikon