Dolci Károly

(ejtsd: dolcsi) Olasz festő, született Firenzében 1616., megh. u. o. 1686., Vignali Jacopo tanítványa, kevés történeti képet festett; legismeretesebb közöttük a Szt. András utolsó utja a firenzei Pitti palotában. Legtöbbször és legnagyobb sikerrel egyes alakokat ábrázolt, gyakran csak derékben, ájtatos helyzetben, rajongó, szentimentalis kifejezéssel. Legszebb művei közé tartozik saját ifjukori arcképe a firenzei Pitti palotában és saját arcképe 58 éves korából ugyanott az Uffizi gyüjteményben. Ezeken kivül is ebben a két gyüjteményben van műveinek a java; költői fölfogásu, rendkivül finom kivitelü és gyöngéd szinezésü kép a drezdai képtár Szt. Ceciliája is. A budapesti orsz. képtárban egy Madonna van tőle (483.). Angol magán gyüjteményeken kivül, ahol Dolci különösen jól van képviselve, művei még nagyrészt a müncheni és drezdai képtárban meg a szt. pétervári Eremitage-ban vannak. Leánya, Dolci Ágnes (megh. 1680.) nagyon ügyesen másolta atyja képeit.

Forrás: Pallas Nagylexikon