(szószerint a. m. hosszu kezü), Oroszország egyik legrégibb
hercegi családja, mely eredetét a Rurik-háztól vezeti le. A család nevezetesebb
tagjai: 1. D. Jakab, szül. 1639., megh. 1720 jun. 24. 1676. állami szolgálatba
lépett, 1687 párisi nagykövet, azután a császári rendeletek tanácsának elnöke
lett. A török hadjáratban, különösen Azov meghóditásánál kitüntetvén magát,
tábornoki rangot kapott. A svédek elleni hadjáratban Narva mellett 1700.
elfogták és Stockholmba internálták, mig végre a poltavai csata alkalmával
(1710) sikerült neki kiszabadulni. A cár ezután szenátorrá nevezte ki.
Életrajzát Tyrtov irta meg (Moszkva 1807-1808; 2 köt.). 2. D. Lukics Vaszílj,
követ volt Dániában és Franciországban, majd szenátor s Nagy Péter halála után
rokonaival arra szövetkezett, hogy a cári hatalmat korlátok közé szorítsa. 3.
D. Iván, Jakab dédunokája, szül. 1710. Mencsikov bukása után a fiatal II. Péter
cár kegyence lett s tisztességtelen uton nagy gazdagságra tett szert. A cár
1729. eljegyezte nőtestvérét, Katalint, de a lakodalom napján a cár meghalt s
Anna lépett a trónra. Ez felszabadította magát azon korlátok alól, melyek közé
a cári hatalmat az államtanács, élén D. Ivánnal és Lukics Vasziljjal, már előbb
szorította, s az egész D. családot Szibériába, Katalint pedig kolostorba
küldte. Ivánt 1735. visszahivták, de 1739 nov. 6. azzal vádoltatva, hogy a
császári kincstárból sikkasztott s összeesküdött a cárnő ellen, Lukics
Vasziljjal együtt Novgorodban kivégezték. 4. D. Vladimirovics Vaszílj,
született 1667., meghalt 1746 febr. 11. 1715-től kezdve nagy Péter cál
különféle politikai küldetésekre használta Lengyel-, Francia-, Németországban
és Hollandiában, de 1718. Mencsikov tanácsára mint Alekszej cárevics
pártemberét számkivetették. I. Katalin 1726. visszahivatta, II. Péter pedig
1728. tábornaggyá és a legfőbb hadi tanács tagjává nevezte ki. 5. D. Krymszkij
Vaszílj, szül. 1722., megh. 1782. II. Katalin idejében 1771. tizenöt nap alatt
meghódította a Krymet, innen kapta Krymszkij melléknevét. 6. D. György, megh.
Franciaországban 1829 jun. 27. 1794. Litvániában a lengyelek ellen vezérkedett
s meghódította Vilnát: 1806. a bécsi, 1807. a hollandi udvarnál volt követ. A
restauráció után Franciaországban telepedett meg. 7. D. Mihajlovics Iván,
született 1764 április 18., meghalt Szt-Pétervárott 1823 dec. 16. Mint a
Derzsavin-féle iskolához tartozó költőt a klasszikusok közé számítják.
Költeményeit igazság és hazafiasság jellemzik s összegyüjtve 1806. adatták ki
Szt-Pétervárott. 8. D. Vaszílj, tábornok-hadsegéd és lovassági tábornok, megh.
Szt-Pétervárott 1868 jan. 18. 1849-56. hadügyminiszter volt, azután a
csendőrség főfelügyelője és rendőrminiszter. Ettől az állásától az 1866 ápr.
16-iki merénylet után megvált. - 9. D. (Dolgorukov) Vladimirovics Péter, szül.
Moszkvában 1807., megh. Genfben 1868 aug.18. Notices sur les principales
familles de la Russie c. iratával (Brüssel 1843, 1858) Miklós cár haragját
magára vonta, aki őt egy időre Vjatkába internáltatta. D. ezután egy nemzetségi
lexikont irt (Szt-Pétervár 1856), azután pedig La vérité sur la Russie c.
könyvet (Páris 1860); ennek következtében birtokait elkobozták, őt magát
Oroszországból számkivetették, miután előbb már kimenekült hazájából. 1861. Párisban
botrányos pörbe keveredett Voroncov herceggel s egy 1861. kiadott röpirata
miatt Franciaországból is kiutasították. Ettől kezdve hol Brüsszelben, hol
Angliában, uto"jára pedig Genfben lakott. Munkái: Le général Jermulov (Brüsszel
1861); De la question du servage en Russie (Páris 1861); La question
russo-polonaise et le budget russe (Lipcse 1861); Des réformes en Russie
(Brüsszel 1862); La France sous le régime bonapartiste (London 1864); Mémoires
(befejezetlen, Genf 1868-71).
Forrás: Pallas Nagylexikon