Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Dolmen... ----

Magyar Magyar Német Német
Dolmen... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Dolmen

A D.-ek a megalitikus (l. o.) emlékek egy csoportját képezik. Szerkezetükre nézve rendesen egy (ritkábban több) hatalmas sziklalapból állanak, mely vizszintesen van két, három (néha négy, egész hét) függélyesen felállított sziklatömbre rátéve olyanformán, hogy a szabadon állók kezdetleges asztalformájuak.

Innen származik a név is, mely e két állítólagos breton szóból ered: daul a. m. tábla, asztal és moen a. m. kő. E kőlapok ily módon egy, vagy a későbbieknél több szobát alkotnak, melyekhez aztán sokszor egy előcsarnok, vagy folyosó járult, mely bejáratul szolgált. E szobáknak és folyosóknak oldalfalait képező kőlapokat pillér, vagy támköveknek (piliers. supports) a menyezetül szolgálókat pedig borító lapoknak (tables) hivják a szaktudományban. A támkövek belső lapja rendesen simára van faragva, a többi lapjai ellenben teljesen faragatlanok. Néha a belső lapon bevésett diszítéseket is alkalmaztak, u. m. párhuzamos vonaldiszt, (kőbalták körvonalait stb.) mint p. o. a morbihani D.-en Franciaországban.

A fedőlap szélei nem mindig feküsznek pontosan a támkövek szélein, hanem gyakran kintebb állanak; viszont a támkövek sem állnak mindig egészen függélyesen, hanem gyakran fölül összehajlanak. Sokszor csak két kőből áll a D., melyek háztető módjára egymásnak támasztvák s ezeket fél D.-eknek hivják. Körülbelül ez utóbbi a D.-ek legrégibb formája, jóllehet a szaktudomány azon D.-eket tartja legrégiebbeknek, melyek csak egy s oly kis szobácskát alkotnak, hogy egy ember is alig fér meg benne s melyek legfeljebb öt támkőre helyezett egyetlen fedőlapból állanak. Ez a forma aztán kifejlik s a szobához egyenes vagy görbe folyosó járul s ugy a szobának mint a folyosónak nemcsak oldalfalai vannak több egymás mellé helyezett támkőből, hanem a mennyezet is több fedőlapból készül. Maga a szoba legtöbbször négyzet, de sokszor hossznégyszög vagy tojásdad formáju, de igen sokszor egészen szabálytalan az alakja. Legérdekesebbek a keresztalaprajzot mutatók. A folyosók rendesen igen keskenyek és alacsonyak, hosszuságuk nagyon változó. A szoba sokszor több helyiségre van felosztva és néha mellékhelyiségekkel van ellátva. A legtöbb ezen építzmények közül világosan mutatja, hogy építőik ugy tervezték, hogy többször is hozzáférhetők legyenek. A folyosók nyilására u. i., v. egy sziklatömbbe, v. két tömb közé ajtónyilást alkalmaztak, mely egy kőlappal, vagy valóságos ajtóval volt elzárható.

A D.-ek sirok. Emberi csontvázakat találnak bennük kinyujtóztatott, vagy guggoló helyzetben, ritkábban égetett csontmaradványokat hamu és szén társaságában. A sirok mellékleteit kő, borostyán és kagyló-ékszer-töredékek, egyszerü formáju és benyomkodott geometrikus diszítésü agyagedények és pattingatott vagy csiszolt kőfegyver és szerszámok, továbbá különösen Közép-Franciaországban bronzékszerek, sőt Algériában vastárgyak is képezik. Ezek szerint legnagyobb részök a későbbi kőkorba tartozik, de egy részük átnyulik a bronzkorba is és a vassal ismerős népek is építik őket, sőt némely népek még ma is építenek D.-et. A D.-ek néha szabadon állanak vagy pedig hatalmas halmokat hánytak föléjök, amikor is tumulus a nevök. Előfordulnak Európában és pedig Angolországban, hol különösen Skóciában sok a tumulussal fedett; sok van az Anglia és Island közti szigeteken, legsürübben vannak Wallis és Cornwallban; a keleti tenger körül fekvő országokban, u. m. Schleswig-Holsteinban, Jütlandban és Dánia összes szigetein, a dán félsziget belsejét és nyugoti partvidékeit kivéve; Svédországban a tengerpartokon, valamint az ország nagy belső tavainak partján és a folyamok mentében s csak egyetlen esetben Westergotlandban, nem messze Falköpingtől egy igen nagy és termékeny síkság közepén. Németországban az Elbe és Odera közt szórványosan, az Elbén túl már sürübben, különösen Hannover sikjain, de nem lejebb Európa közepénél, Pomerániában és a Porosz-hercegségben egy laposabb s jobban a föld alá rejtett fajtájuk fordul elő. Hollandiában és Belgiumban ritkák, Németalföldön különösen Drentheben fordulnak elő nagy számban, mely most az egész országban legritkább népességü s itt ki is javíttatta és restauráltatta azokat a kormány.

Franciaországban a nyugati partvidékeken ezer és ezer számra, szórványosan a Rhône balpartján és a francia alpesekben a svájci határon, mig északi részében teljesen hiányzanak. Korzika szigetén igen sok van; Olaszországból is ismeretes egy-kettő, de igen gazdag Spanyolország különösen Algarve és Andalusiában, valamint az Atlanti tenger partvidékein, ugyszintén Portugália fensíkjai. Ausztriában és hazánkban semmi nyomuk, valamint a Balkán félszigeten sem, de vannak ismét a Fekete-tenger partjain a Krimben és Odessza tájékán. Afrikában ismét Marokkótól Kairnanig mindenütt a tengerpartokon, különösen sok van Tunisban. Vannak Ázsiában is (sőt ott több helyütt ma is építik őket) mint Madagaskaron, Dekhanban, a Brahmaputra partjain, Sziriában és a Kaukázusban. A különböző országokban különböző nevek alatt ismerik a D.-et. Az angolok néha Cromlech-nek (l. o.) nevezik, ami helytelen s ma már csak a kőkörök neve; Portugáliában Anta, a németeknél Hünengraben (óriások sirja), Steinkammer, Grabkammer, Riesenkammer, Riesenkeller, Riesenstuben, Steinkirchen, Teufelskammer, Teufelsküche, Opfertisch, Altarstein, Druidenstein (l. Druidakövek) Franciaországban, hol gyakoriak a fedett folyosók, allées couvertes, Bretagneban önkényesen a barlang név alatt foglalják őket össze, Korzikában starzona, Herault és Gard-ban oustat a nevük, départementok szerint hivják őket tündérek farkasok stb. házainak, pierres levées-nek (állított kövek), pierres couverclées v. soclées (fedős kövek). A skandináv félszigeten Jättestue, ganggrifter. Ezen elnevezések néhol egy-egy helyhez füződnek, ahol ily emlék ma már nincs is, de maga az elnevezés őrzi egykori ottlétezését. Azon körülményt, hogy a D.-ek egész Európában és pedig mindenütt a partvidékeken vannak elterjedve s hogy legalább Európában valamennyi egy azon kulturkorszakhoz tartozik, sokfélekép magyarázták. Bonstetten egy egységes nép vándorlásának tulajdonította létrejöttöket, melyet D.-népnek nevezett. Lane Fox egy D.-kulturáról beszél, mely mindenütt előljárt a kőkori civilizációban a tengerpartokon, mig a beljebb eső népek kulturában hátramaradtak. Bertrand és Nilson az élők lakásainak utánzását látják bennök s igy a halhatatlanság ideájával kapcsolják őket össze. Mortillet a barlangsirok szükségszerü tovább fejleményeinek, illetőleg azok helyettesítőinek tartja őket, ott, ahol (t. i. a sikon) barlang nem volt; Cartaillhac pedig azt tartja, hogy a Dolmen-probléma megfejtése egybeesik a neolitkultura problemájának megfejtésével; mások utalnak arra a körülményre, hogy a kezdetleges népek bármily távol laknak is egymástól s bármennyire nincsenek is egymással semmiféle rokonságban, hasonló kulturfejlődési fokon és hasonló körülmények között hasonló műveket alkotnak és szokásokat mutatnak anélkül, hogy egymásra bármi hatást gyakorolhattak volna. Annyi bizonyos, hogy a D.-ekben talált csontvázak koponyái még egyugyanazon országban is ép oly számban mutatnak dolichokefal, mint brachikefal koponyákat, hogy tehát a nép, melytől származnak, épen nem mondható egy egységes népnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is