Dolog

mint filozofiai műsző jelenti a magyar nyelvhasználat szerint is mindazt, amit gondolhatunk, azaz a mit a gondolkodásban egynek összefoglalhatunk; a külső valóság tényei is dolgok, a belső életé is. Szükebb értelemben a D. mint valóság, ellentéte a gondolatnak, mely a D.-ra vonatkozik. Igy beszélünk aztán a D.-ról magában. L. Ding an sich- A D.-t megkülönböztetjük továbbá tulajdonságaitól s ez értelemben a dolog annyi mint szubstáncia.

D. (res), jogi értelemben

általában jogtárgy, ellentétben a személlyel, a jogalannyal. Szorosabb értelemben a természetnek emberi hatalom alá hajtható testi darabjai. A D. tágabb fogalmával függ össze a D.-nak felosztása testi (res corporales) és testetlen D.-kra (res incorporales); az előbbiek alatt a szorosabb értelemben vett D.-k, az utóbbiak alatt a többi vagyonjogok, p. követelések értendők. Ezt a - régibb - felfogást követi még az osztr. ált. polg. törvénykönyv, mely szerint jogi értelemben D. mindaz, ami a személytől különbözik és az emberek használatára szolgál, s mely az érzékek alá eső D.-kat testi, az érzékek alá nem eső D.-kat - tehát a jogokat - testtelen D.-nak nevezi. Az ujabb tudomány a D. fogalmát csak a szorosabb értelemben vett D.-ra szorítja. Igy a német javaslat Sachen im Sinne dieses Gesetzes sind nur körperliche Gegenstände. A D.-nak fontosabb jogérdekü minőségei szempontjából a szorosabb értelemben vett D.-k következő felosztásait kell kiemelni: 1. ingatlan és ingó D.-k. Ingatlan a föld, ill. ennek egyes határvonalazott részei, a telkek és ami azokkal szervileg v. gépiesen összefügg (solum et res soli). Más fogalom-meghatározás szerint ingatlan D.-k azok, melyek egy helyről a másikra egyáltalán nem, v. állaguk sérelme nélkül át nem tehetők. A többi D.-k ingók. Csakhogy az ily - természeti - értelemben vett ingó D.-k jogilag ingatlanokká válhatnak, ha a törvény szerint vagy a tulajdonos által adott rendeltetésnél fogva valamely ingatlan D. tartozékát teszik, s mindaddig, mig ez a rendeltetésök tart, p. a ház ajtai és ablakai, a függő gyümölcs, a lábon álló termés, az u. n. fundus instructus. Az oszt. polg. tvk. határozott rendelkezéséhez képest még a halak is a tóban, és a vad az erdőben, csak a kihalászással, ill. elfogatással vagy elejtéssel lesznek ingó D.-kká. Épületeknél pedig ingatlanok nemcsak a földbe vagy falhoz erősített v. szegezett D. - was niet und nagelfest ist - ugymint serfőző üstök, pálinkakazánok s beékelt szekrények, hanem az ingatlan állandó haszonvételére szánt D.-k is, p. kutvedrek, kötelek, láncok, oltó eszközök s effélék. Hazai jogunkban a legalább 50 darabból álló ménes ingatlan D.-nak tekintetik (l. Verbőczy I. R. 100. cim).

Büntetőjogi szempontból

az ingatlan D. fogalmának ilyetén kiterjesztése helyt nem találhat; a természeti értelemben vett ingó D.-nak jogtalan eltulajdonítási széndékkal másnak birtokából történt elvétele, habár az csak a D.-knak az ingatlantól erőszakos elválasztása mellett volt lehetséges, lopást képez, jóllehet lopás csak ingó D.-kon következő el. Az ingókká tehető tárgyak csak addig ingatlanok, a meddig a szoros összefüggésnél fogva az intatlannak alkatrészeit képezik. Az eltérő felfogás nem csekély büntetőjogi jelentőséggel bir. Igy p. az ablakbeverés ingatlan s nem ingó vagyon rongálásának minősítendő, tehát amennyiben az okozott kár 5 frtot meg nem halad, csak 8 napig terjedhető elzárással büntetendő kihágást képez, holott mint ingó vagyon rongálás a btkv. 418. §.-ába ütköző s 3 évig terjedhető fogházzal és 50-1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő vétséget képezne. Viszont aki az ablakot sarkaiból kiemeli és ellopja, lopást követ el. Takarmánynak, terménynek lekaszálása s elvétele lopás, de lelegeltetése nem az, hanem az okozott kárhoz képest a fennemlített kihágás, vagy a btkv. 421. §-ába ütköző vétség. Megfordítva az ingatlan dolog jogilag ingó lehet; igy nevezetesen régibb hazai jogunk szerint a zálogos javak, melyek az örökösödés esetében ingó javakként kerültek osztás alá, amennyiben örök birtokokká nem változtattak; és pedig Verbőczy (I. R. 102. c. 4. §.) szerint azért, minthogy a zálogos javak visszaválthatók, melyek a visszaváltás után pénzzé fordíttatnak: a pénz pedig ingó vagyonok közé számíttatik.

A jogok

(a régibb felfogás szerinti testetlen dolgok) 1. ingók, de ingatlanok annyiban, amennyiben valamely ingatlannak járulékát képezik, igy p. hazai jogunkban a kisebb királyi haszonvételek; továbbá a telekkönyvi bejegyzés tárgyát képező jogok, amennyiben ezekre az ingatlanokra vonatkozó telekkönyvi szabályok megfelelően alkalmazandók. Az ingó D.-knak további felosztása idegen erő által mozdíthatókra (mobiles) és önerejökből mozgókra (se moventia) nem bir nagyobb jogi jelentőséggel. 2. Elhasználható és elhasználhatatlan D.-ok (res consumtibiles és res non consumtibiles). Természetileg ugyan minden D. elhasználható, mert a használat által minden D. többé-kevésbbé fogy és romlik. A jogi ismérv azért nem a használatnak, hanem az egyszeri használatnak a D.-ra való hatásában van, s jelesül elhasználható D.-k azok, melyek már egyszeri használat által kimeríttetnek vagy feltünően megfogynak, az elrontás v. fogyasztás nélkül a szokott hasznot nem nyujtó dolgok (osztr. polg. tkv. 301. §.) azok, amelyeket elhasználás vagy elidegenítés által szokás használni (német jav. 780. §.), tehát p. eleség, tüzelőfa, vetőmag. Az ellenkező tulajdonságu D.-k elhasználhatlanok, p. ruhák, könyvek, butorok, gépek stb. Az oly összdologhoz tartozó D.-k, amelyek rendeltetésszerü használata az egyes D.-k elidegenítésében áll, elhasználható D.-knak tekintetnek. Az elhasználhatóság nem önmagában, hanem jogilag annyiben fontos, amennyiben annak a további felosztásnak képezi alapját, melyet 3. A helyettesíthető és nem helyettesíthető D.-k (res fungibiles és res non fungibiles) fogalma alatt ismerünk. Helyettesíthető D.-k azok, melyek nem az egyed (species), hanem faj (genus) és mennyiség (quantitas) szerint jönnek tekintetbe, melyek szám, suly vagy mérték szerint határoztatnak meg (quae numero, pondere vel mensura constant), amiért az ily D.-k egyedileg meghatározott D. visszaadását célzó jogügyleteknek nem is lehetnek tárgyai. Az elhasználható D.-k rendszerint helyettesíthetők, az elhasználhatlanok nem helyettesíthetők. A feleknek egyezménye folytán azonban az elhasználható s mint ilyen helyettesíthető D. nem helyettesíthető dologgá lehet, p. megszemlélés végett kölcsönzött gyümölcs. A legfungibilisebb D. a pénz, mely habár természetileg elhasználhatlan, rendeltetésének csak kiadás, elidegenítés által felel meg, s ezáltal a kiadóra nézve, aki azt elköltötte, létezni megszünik. A büntetőjogban a fungibilitásnak gyakran nem eléggé méltatott jelentősége van, különösen a sikkasztásnál, melynek tényálladékát néha éppen a dolog fungibilis volta kizárhatja.

4. Az előbbi felosztással összefügg s jobbára összeesik a D.-knak egyedi (species) és fajszerü (genus) D.-kra való felosztása aszerint, amint egyedileg (in specie) vagy csak fajilag (in genere) vannak meghatározva, azaz oly ismérvek által, melyek minden hasonfaju D.-knál találkoznak. P. egy ló és a «Kincsem» ló, fajszerü D.-k csak kötelmi viszonyokban szerepelhetnek, D.-i jogoknak tárgya csak egyedileg meghatározott D. lehet. 5. osztható (res dividuae) és oszthatlan (res individuae) D.-k aszerint, amint lényöknek megváltoztatása s kár nélkül anyagilag feloszthatók v. sem. Igy osztható a föld, mig az ingók rendszerint oszthatlanok (p. állatok, drágakövek), kivévén azokat, amelyeknek lénye és értéke nem az alaktól, hanem csupán a mennyiségtől függ, (folyadékok, gabona). Osztható D.-t a törvény vagy a tulajdonos rendelkezése oszthatlanná tehet. Ilyenek p. a családi hitbizományok, a jobbágytelkek, az épületek, melyeket eldarabolni ugy, hogy p. a földszinti helyiségek A-nak, az első emeletiek B-nek tulajdonát képezzék, a telekkönyvi intézmény életbelépte óta - egyes kivételes helyektől eltekintve - nem lehet. Azelőtt az épületek eldarabolási tilalma az 1836. évi 15. t.-c. 17. §-a szerint csak a sz. kir. városokra s más kiváltságos helyeken létező városokra szorítkozott. A jogi oszthatlanság nem zárja ki azt, hogy az oszthatlan D.-t többen ne birhassák. Ez a közösség (communiu pro indiviso), mely viszont a D.-nak használat céljából való tényleges felosztását nem zárja ki.

6. Fődolgok és mellékdolgok, fődolog (res principalis) két vagy több egymáshoz viszonyló D. közül az, mely valamely jogviszonynak önálló és sajátképeni tárgyát képezi, mig a mellékdolog (accessorium) annak a jogviszonynak csak azért tárgya, mert a fődologhoz bizonyos viszonyban áll. Ennek a viszonynak minősége szerint a mellékdolog vagy a) növedék (accessio) vagyis a fődologgal oly anyagi összeköttetésbe hozott D., hogy önállóságát veszítve, annak - a fődolognak - alkatrészét képezi s amely természeti vagy mesterséges növedék aszerint, amint az összeköttetést a természet ereje vagy emberi tevékenység hozta létre. Az általános szabály itt az: accessio sequitur suum principalem, a növedék a fődolog jogi sorsát osztja; vagy b) tartozék (pertinentia) azaz oly D., mely anélkül, hogy önállóságát teljesen elveszítené, más D.-gal oly viszonyban áll, hogy jogilag ahhoz tartozónak tekintetik, s azért nem mindenben, de rendesen annak jogi sorsát osztja. A tartozéki minőség mindig tényleges viszonynak eredménye, mely abban áll, hogy a tartozék a fődolognak állandó használatára szolgál. Ugy a növedéktől, mint a tartozéktól lényegesen különböznek a gyümölcsök (fructus), amelyek vagy természetiek (fructus naturales), azaz valamely D.-nak oly terményei, melyeknek rendeltetésök az, hogy a termő D.-tól elválasztassanak s önálló egészekké legyenek, v. jogi gyümölcsök (fructus civiles), haszonvételek. A természeti gyümölcsöknél jogi jelentőséggel bir a felosztás: függő (fructi pendentes), azaz a termő D.-tól még el nem választott és elválasztott (fructus separati) és már birtokba is vett gyümölcsökre (fructus percepti). Egy másik felosztás különbséget tesz a még természetben meglevő (fructus extantes) a már elköltött (fructus consumti) gyümölcsök között (l. erről növedék, tartozék, gyümölcs). Megjegyzendő még, hogy hazai jogunkban a tartozék fogalma különösen fekvő javaknál, főkép pedig nemesi jószágoknál az itt adott fogalom meghatározásnál jelentékenyen tágabb.

7. Egyes D.-k és összdolgok vagy helyesebben D.-összeségek (universitas rerum), mely utóbbi alatt, ellentétben az egyes D.-kkal, több külön D.-knak közös névvel jelzett s némely jogi viszonylatokban egységes egésznek tekintett összfoglalatát értjük; p. nyáj, áruraktár, csődtömeg, hagyaték. A régibb elmélet különbséget tett a tényleges D.-összeség (universitas facti) és a jogi D. (universitas juris) között. Amaz legtöbbnyire hasonnemü D.-knak közös néven nevezett s fogalmi egészet képező, emez D.-knak és jogoknak a törvénynél fogva egésznek tekintendő összesége. P. az elsőre nyáj, könyvtár, a másikra hagyaték, csődtömeg. Az a körülmény, hogy a D.-összeségek tartozó D.-k összefoglalt (collectiv) egészet képeznek, több tekintetben jogi fontossággal bir. A D.-összeségtől megkülönböztetendő az összetett D., amely valóságos anyagi egység, p. ház, óra, mig a D. soha sem az. Amiért is a D.-összeséget universitas rerum distantium-nak, különálló D.-k összeségének is nevezik, ellenben az összetett D. (res composita) universitas rerum cohaerentium, összefüggő D.-knak összesége, melynek ellentéte az egyszerü D. (res unita), mely már természeti alkatánál fogva egységes egészet képez, p. az állat. A D.-összeség jogi természete körüli vitás kérdések kikerülhetők azáltal, ha annak felismerésével, hogy a D.-k nem a jog terén, hanem a közéletben képződnek, az ujabb elméletnek azt a tételét tartják szem előtt, hogy mindazon jogügyleteknél, amelyeknél D. jő szóba, a jogviszonynak tárgyát az abban foglalt egyes D.-k képezik, és nem az összeség mint egész.

8. Forgalomban levő és forgalmon kivüli D.-k (res in commercio - res extra commercium) aszerint, amint a magánforgalomnak tárgyai v. nem. A római jog szerint forgalmonkivüliek: a) a res sacrae, az istenség tiszteletére szentelt D.-k; b) a res religiosae, a temetkezési helyek és c) a res sanctae, az állam különös oltalma alatt álló D.-k. A két első együttes neve res divini juris. Hazai jogunk szerint forgalmonkivüliek: 1. az alkotmánynál fogva a koronai jószágok, melyeknek Erdélyben az u. n. tiszta fiscalitások (purae fiscalitates, fiscale bonumok) feleltek meg; 2. Vallási tekinteteknél fogva egyrészt a res sacrae, másrészt az egyházi javadalmakhoz tartozó jószágok, az egyházi és iskolai alapítványok javai; 3. Közigazgatási törvényeknél s rendeleteknél fogva különböző javak, igy p. ország- és községi utak, hajózható folyók, a nagyobb kir. haszonvételek, községi utcák, terek, rendészeti, jelesül közbiztonsági szempontból, a mérgek stb. Az itt említett némely D.-k, minők az utak, utcák, folyók stb. a közönség használatára rendelt dolgok res publicae vagy res omnium communes, ilyen a levegő és a tenger, valamint a tengerpart is.

9. Értékkel biró és értéktelen D.-k, melyek különbséggel, jelentőséggel birnak azért, mert egészen értéktelen D.-k, jognak tárgyai nem lehetnek. Ez a magánjogra kétségtelen, de a jog többi ágaiban, jelesül a büntető jogban is alig vonható kétségbe. Lopást egészen értéktelen D.-n elkövetni nem lehet, s azt még az ellenkező nézetüek is már a jogtalanság tudatának hiányánál fogva kizártnak kénytelenek tekinteni. Az érték szempontjából az osztr. polg. tkv. a D.-kat megbecsülhető és megbecsülhetlen D.-kra osztja aszerint, amint azoknak értéke más D.-kkal való egybehasonlítás által meghatározható vagy nem.

10. A magyar jogban fontos az ősi és a szerzeményi D.-k közötti különbség. Ősi (aviticum) mindaz, ami nemző eleink után törvényes örökösödés utján reánk száll. Ellentéte a szerzeményi (acquisitum). A végrendelet azonban, mely csak a törvényes örökösödést megerősíti vagy rendezi, nem szünteti meg a javaknak ősi voltát (l. még Ősi vagyon). Az ősiségnek az 1848. évi 15. t.-c. s az ősiségi nyilt parancs által történt eltörlése folytán ennek a különbségnek helyébe lépett. 11. Az öröklött és szerzeményi D.-k közti különbség. Öröklött D.-k az örökösödés utján szerzett D.-k alapuljon az örökösödés akár törvényen, akár végrendeleten, akár szerződésen. A különbségnek az örökjogban van fontossága. 12. Az ingatlan javak tekintetében hazai jogunkban fontos a javaknak további felosztása: a) nemesi, polgári és paraszti; b) örökjogu és ideiglenes jogu; c) fi- és leányági javakra.

Forrás: Pallas Nagylexikon