Döme

Károly, költő és műfordató, a m. tud. akadémia tiszt. tagja, pozsonyi kanonok, született Komáromban 1768 jan. 26., megh. Pozsonyban 1845 máj. 22. Középiskolai tanulmányait Komáromban, a bölcsészetet Pozsonyban végezte; utóbbi helyen hallgatta a teologiát is. 1793. a pozsonyi papnevelő intézet jószággondnoka mellé nevezték ki segédnek, 1794. tanulmányi felügyelő lett. 1800. Izsára (Komárom vm.) ment plébánosnak s ott a közeli Virthen, Baróti Szabó Dáviddal és ennek mecénásával, Pyber Benedekkel baráti viszonyt kötött. 1816. alesperes, majd gyulafehérvári tiszt. kanonok, a püspöknél segédkanonok lett, 1817. pedig visszament Pozsonyba, hol mint olvasó-kanonok s mint a Szent Imre-nevelőintézet igazgatója működött. D. 1784. Pozsonyban találkozott először Kazinczyval, ki őt megszerette, buzdította, s e buzdítás következtében lépett fel először mint költő, később mint műfordító. Kazinczyval annak haláláig mindig jó viszonyban s levelezésben állott. Működése nem nagy jelentőségü; nagyobb volt benne az e kor irodalmi férfiait jellemző lelkesedés, mint az irói tehetség. Költeményeinek száma alig haladja meg a 20-at, melyek különböző folyóiratokban jelentek meg. Alkalmi versein kivül idetartozó nevezetesebb munkái: Metastasiusnak egynéhány játékdarabjai (ford. Komárom 1802); Ismét egy-két játék Metastasiusból (Pozsony 1815); Bonaparte Napoleon megbukása, vagy sirverse a jacobanismusra. Kuik Ignác után (Pozsony 1826). Kazincyhoz irott levelei megjel. Kazinczy F. Levelezésében (2 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon