Domenichino

(tkp. Domenico Zampieri), 1. olasz festő, szül.Bolognában 1582., megh. Nápolyban 1641., eleinte Calvaert Dénes, utóbb a Carracciak tanítványa volt, Reni Guido mellett a legkiválóbb az egész akadémiában. Mesterének, Carracci Annibalénak segédkezett a római Farnese palota kifestésében, fölváltva hol Bolognában, hol Rómában tartózkodott. 1621. XV. Gergely pápa udvari építőmestere lett. Nápolyban végtelen szorgalommal, 10 éven át dolgozott a nápolyi dóm kincses kápolnájának kifestésén, hirtelen, állítólag ellenségei mérgezése folytán bekövetkezett haláláig. C. nem valami rendkivüli tehetség, de komoly, törekvő, szorgalmas művész; szépérzékét a Carrracciak iskolája sem ronthatta meg; szinezése is néha kitünő, alakjai életteljesek, plasztikusak. Látszik, hogy komolyan tanulmányozta a természetet. Sok freskóképet festett (Róma: S. Andrea della Valle, S. Luigi; Grottaferrata: Szt. Nilus élete stb.), de leghiresebb szt. Jeromos utolsó áldozását ábrázoló életteljes képe a vatikáni gyüjteményben, és a Diana céllövése a római Borghese gyüjteményében. D. mind dekorativ tájképfestő is kiváló.

2. D. János, olasz költő, l. Burchiello.

Forrás: Pallas Nagylexikon