Domitianus
Titus Flavius, római császár Kr. u. 81-96. Titus Flavius
Vespasianusnak és Flavia Domitillának második fia, szül. Rómában Kr. u. 51.
okt. 24. Miután 69. dec. 19. Vespasianus csapatai Rómát meghódították és
Vitelliust megfojtották, D. a katonák által cézárrá kiáltatott ki. Domitianus,
ki dacára annak, hogy külszinre a konzulátussal bizatott meg, mindenből
kizáratta magát, részint unalomból, részint, hogy atyja gyanuját eloszlassa,
irodalmi tanulmányokkal és költészeti kisérletekkel töltötte idejét. e
foglalkozást azonban később lenézte; uralkodása alatt az irodalmat és
tudományokat nem nagyon pártolta, sőt hizelgő udvari költőit Statiust és
Martialist csak igen szükkeblüen jutalmazá. Vespasianus halála után
sikertelenül igyekvék bátyját Titust kiszorítani az uralomból, vele kénytelen
volt azt megosztani, miglen Titusnak 81 szept. 13. bekövetkezett halála után,
egyedül maradt a trónon. Uralkodása első éveinek története nem mutat fel oly
büntényeket, melyek későbbi életét beszennyezék. Természeténél fogva sem
kapzsi, sem kegyetlen nem lévén, tetemes összegeket áldozott középületek
helyreállítására, amnesztiát hirdetett, szigoru intézkedéseket tett az
erkölcstelenség megszüntetésére és szigoruan ellenőrizte a köztisztviselők
eljárását. De utóbb gyanakodóvá vált, mindenféle rágalmak- és titkos
feljelentésekre hallgatott, és midőn tetemes építkezései, adományai stb. által
az atyjáról rámaradt kincstár kiürült, D. a legfőbb hivatalnokok ellen a
legkegyetlenebben kezdett dühöngeni. A hadi szerencse, mely helytartóját, C.
Julius Agricolát, Britanniában kisérte, D. féltékenységét ébreszté fel,
minélfogva visszahivá őt, és ez csak a visszavonulásban talált menedéket.
Gyanakodása még fokozódott a dákok és markomannok ellen folytatott háboru
kedvezőtlen kimenetele után; mert miután a markomannok elleni hadjáratból
vereséggel tért vissza, a dákok királyától, Decibalustól (l. o.) meg kellett
vásárolnia a békét. Ehhez járult a C. Antonius Saturninus által 87-ben
támasztott felkelés és a dunamelléki háboru 92-ben, mely idő óta D. uralkodása
az önkény és zsarnokság szülte tettek hosszu láncolata; dühöngésének az állam legelőkelőbb,
legjobb férfiai estek áldozatul. Kegyetlenül bánt a zsidókkal és a
keresztényekkel és 93. az összes filozofusokat kiüzte Rómából. Midőn azonban
saját háznépe ellen irányítá bősz kegyetlenségeit, azok a praetoriánusok
prefektusa, de sőt a császárné beleegyezésével összeesküdtek és D.-t 96 szept.
18. hálószobájában meggyilkolták, miután 15 évig türték őrült kegyetlenségét.
Az általa annyira lenyügzött szenátus határozata szerint emléke megsemmisítendő
volt. Tetemeit dajkája, Phyllis égette el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|