Domonkos

(Dominicus), a róla elnevezett rend alapítója, szül. Ó-Kasztilia Calaroga (Calaruega) falujában 1170., megh. Bolognában 1221 aug. 6. Atyja Guzman Félix (v. ö. Bremond, De Gusmana stirpe s. Dominici. Romae 1740), anyja Az a Janka volt, kit a Domonkosrend mind boldogot tisztel. Már 7 éves korában nagybátyjához került, ki Gumiel d?Izan-ban esperes volt. 15 éves korában a palenzia-i egyetemre ment, hol 10 évet töltött bölcseleti és teologiai tanulmányokkal foglalkozva, de már itt is jelét adva nagy jámborságának és életszentségének. Megismerkedve Azevedo Diego-val, a szt. Ágoston szabályai szerint reformált osmai káptalan perjelével, 1195. D. is e káptalan kanonokja lett. Itt szentelték pappá, s szive egész lelkesedésével foglalkozott a prédikálással. Csakhamar alperjel lett és miután Azevedo 1201. osmai püspökké lőn, D. a jámbor püspöknek minden reformtörekvésében buzgó támogatója volt. 1203. Azevedo megbizást kapott, hogy a királyfi számára a dán királyi udvarban keressen jegyest. Azevedot ez utjában D. kisérte. Megbizatásukat szerencsésen végezve, visszatértek; most a királyi ara elhozatalára ismét Azevedot kérték föl, ki D.-sal utnak indult; utközben értesültek a királyleány haláláról, utjukat tehát Róma felé irányították. Rómából visszatérve, Montpellierben találkoztak három pápai legátussal, kik az albingesek megtérítésével voltak megbizva. Domonkos apostoli lelkesedéssel tudtukra adja, hogy az eretnekek megtérítését csak apostoli szegénységgel és szigoru életmóddal lehet eszközölni, s ő maga Azevedo-val együtt Languedocban megkezdi ily irányban a térítési munkát (1205). Majd Azevedo visszatér püspöki székére, D. Dél-Franciaországban marad, hogy életét az eretnekek megtérítésére szentelje. 1206. Prouille-ban házat alapít leányok számára, hogy őket az eretnekség veszélyétől megóvja. 1215-ig folytatja megkezdett munkásságát: lángoló lelkesedéssel prédikál, imádkozik, szigoru életmódja által önmagát áldozza föl az eretnekek megtérítéseért. 1215. Toulouse-ba megy, itt két polgár; lellani Péter és egy Tamás nevü csatlakoznak hozzá; az előbbi saját házát ajánlja föl D.-nak; még 4 társat nyer s most gondol először a szerzetesrend alapítására, melynek főfoglalkozása legyen az Isten igéjének hirdetése. Rómába megy tehát III. Incéhez, hogy tervéhez a pápa jóváhagyását megnyerje. A pápa utasítja D.-t, hogy válasszon rendjének szabályzatot a már approbált szerzetesszabályok közül. Ez alkalommal ismerkedett meg Rómában asszisi szt. Ferenccel, kihez ez időtől fogva a legnemesebb barátság köteléke füzte és később rendjét is. Visszatérve társaihoz, a pápa utasítása szerint Szt. Ágoston szabályát választották. 1216 dec. 22. III. Honorius pápa az uj rendet megerősítette. 1217. D. társainak egy részét Párisba, többeket Spanyolországba küldött, maga Rómába ment, ott két kolostort alapított. Párisban a Szt.-Jákob kolostort alapítják társai (melyet később a jakobinusok profanizáltak); maga D. 1218. Spanyolországba megy, 1219. visszatérve, Bolognában alapít kolostort. A világ három gócpontján, Rómában, Párisban, Bolognában meggyökereztetve az uj rendet, 1220. Bolognában megtartotta az első nagykáptalant. Ezután főleg Lombárdiában prédikált, megalapítva a militia Jesu Christi, Jézus Krisztus katonaságát, melyből a Domonkosok 3-ik rendje fejlődött. 1221-ben ugyancsak Bolognában volt a 2-ik nagykáptalan, melyen a rend már 8 tartományra (köztük a magyar tartomány) osztatott. Ezután D. érezve közeli halálát, Velencébe ment, hogy rendjét Ugolino pápai legátus kegyeibe ajánlja. IX. Gergely 1234. a szentek sorába iktatta. Emlékünnepe aug. 4. Legrégibb életrajza Jordanus, de principlis Ord. Praed. cimü munkába van, mely még a kanonizáció (1234) előtt iratott. A többire vonatkozólag v. ö. Schmid és Lacordaire műveit, melyek az idevonatkozó forrásokat felsorolják. Drane, der h. D. 1890. Franciául is megvan (Páris 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon