(tkp. Donato di Niccolograve di Betto Bardi), olasz
szobrász, szül. Firenzében 1386., megh. u. o. 1466., fiatal korában főleg
Brunelleschi hatása alatt állott; vele ment el Rómába is, tanulmányutra. 1408.
két kis szobrot faragott a firenzei dóm északi kapuzata számára, melyet utóbb
még magas domborművű prófétafejekkel is diszített. A dóm homlokzata számára
készített ev. szt. János szobor (1408-1415) már a későbbi nagy mesterre vall;
nem kevésbbé az ugyanazon időtájt a firenzei Orsanmichele templom diszítésére
készült pompás márványszobrai: szt. Péter, a hatalmas, rendkivül egyéni szt.
Márkus és a viruló ifju képében ábrázolt szt. György. 1416. fejezte be a fiatal
Dávid nagy márványszobrát (most a Museo nationale-ban), mely a test kitünő
formálása mellett még kissé merev; talán még valamivel előbb az angyali
üdvözletet ábrázoló igazán bájos domborművet a S. Croce templomban. Teljesen
kifejlett egyéniségét mutatják a dóm homlokzata és campaniléje számára
készített szobrai, melyek rendkivül egyéni, képmásszerü jellegüek;
kimunkálásukban a festői elem a fénynek, és az árnyéknak hatása is érvényesül.
Ezek: Józsua, Ker. János, Jeremiás (vagy Salamon), Habakuk szobrai; hatalmasabb
azonban mindnél a campanile nyugati oldalán álló Dávid király (Zuccone, kopasz
néven ismeretes (tulajdonképen az öreg Giov. di Barduccio Gerichino képmása.
A következő években sokat dolgozott együtt Michelozzoval;
ketten készítették Baldassare Cossa (XXIII. János pápa) nagyszerü siremlékét
(1420-1427) a firenzei dóm keresztelő kápolnájában, melyen különösen szép a
halott bronzalakja, a Barancacci - siremléket a nápolyi S. Angelo a Niló
templomban (1427 körül); Bartolommeo Aragazzi siremlékét a montepulciano-i
dómban (1427-1429), a szószéket a prato-i dóm homlokzatán, táncoló géniuszokkal
(1428) stb. Ellenben maga készítette az éneklő és táncoló gyermekeket ábrázoló
rendkivül eleven domboruműveket a firenzei dóm egyik szószéke számára, melyek
most az ottani Museo Nazionalében vannak (1433-40 körül). Ezen időtájt sokat
dolgozott Cosimo de"Medici számára is: medailon domboru műveket régi kaméák
nyomán a mostani Riccardi-palota udvarában, több kitünő mellszobrot, melyek
közt legszebb Niccoló Uzzano (?) befestett agyag-mellszobra a Museo
Nazionale-ben stb. Mindezen műveinél azonban hiresebb az ifju Dávid bronzszobra
(u. o.), melyben a mezitelen test tökéletes alakításának az ókor óta
elfelejtett művészetét föleleveníti. Dávidon kivül Ker. Jánost is többször
ábrázolta. 1440 körül készítette Judith és a halott Holofernes broncsoportját
(Loggia de Lanzi), mely kevésbbé sikerült művei közé tartozik. 1444. Páduába
hivták, hogy ott emlékszobrot emeljen Gattemelatának (tkp. Erasmo de"Narni), a
vitéz velencei zsoldos vezérnek. Tiz évig dolgozott a nagy munkán, végre 1453.
elkészült a hatalmas bronz lovas-szobor, az ókor óta az első és az egész, ugy a
nagyszerü felfogásra mint egyéniségre, a benne nyilatkozó erőre meg a részletek
pompás kimunkálására nézve méltó párja Verocchio hires Colleoni-jának. Ezen
munkája közben időt talált arra, hogy tanítványai közreműködésével a páduai S.
Antonio templom főoltárának gazdag bronz szobor-diszét elkészítse. Különösen
sikerültek a szt. Antal négy családját ábrázoló rendkivül drámai domboru művek.
Visszatérve Firenzébe, a S. Lorenzo templom sekrestyéjének szobordiszét
készítette el, végre ugyanazon templom két, négy-négy oszlopon emelkedő szószéke
számára a bronzdomboru műveket, melyeket az agg mester halála után tanítványa,
Bertoldo fejezett be.
Forrás: Pallas Nagylexikon