Donizetti

(ejtsd: donicetti) Kajetán, olasz zeneköltő, szül. Bergamoban 1797 nov. 25., meghalt u. o. 1848 ápr. 8. Mayr Simontól tanult 1815-ig, ezóta Pilottitól és Matteitől Bolognában. A Rossini hatása alatt irt Henrik burgundi gróf c. első operájának velencei sikere 1818. roppant munkásságra ösztönözte; mintegy 70 dalművet szerzett, teli könnyü, lágy dallamokkal, melyek elől Bellini (megh. 1835) eleinte elvitte a pálmát. Legbecsesebb operája, Lammermoori Lucia (1835) a nápolyi konzervatorium ellenpont-tanszékét, Linda pedig (1842) a bécsi udvari zeneszerző cimet szerezte meg számára. Gyorsan elterjedt operáinak sorát a Cornaro Katalin fejezte be (1844), melynek nápolyi bemutatójáról Bécsbe utaztában D.-n az agylágyulás jelei kezdtek mutatkozni; végleges eltompultságba Párisban esett. D. operái közül 18-at adtak elő magyarban; Budapesten: Bájital (L"elisire d"amore 1838 nov.) Belizár (1841 máj.); Borgia Lukrécia (1839 aug.); Devereux Róbert (1841 márc.); Don Pasquale (1847 jan.); Dom Sebastian (1846 jun.); Az ezred leánya (1844 márc.); Gemma de Vergy (1839 jul.); Alina a golcondai királynő (1842. okt.); A kegyencnő (La favorita 1869 ápr.); Linda (L. de Chamounix; 1844. nov.); Lammermoori Lucia (1846 aug.); Marino Faliero (1840 ápr., Rohan Mária (1847 aug.); A saardami polgármester (1839 nov.); Rita (1878); - vidéken: Boleyn Anna, Calais János, Torquato Tasso kerültek magyar szinre.

Forrás: Pallas Nagylexikon