Donne

János, angol költő és pap, szül. Londonban 1573., megh. u. o. 1631. Tanult Oxfordban és Cambridgeben. 17 éves korában a jogi tudományok tanulásába mélyedt, de egyszersmind gondosan tanulmányozta a római katolikusok és protestánsok közötti vitakérdések sarkpontjait is. Ezen időtájban több kisebb költeményt irt, melyeknek lángoló tüze sajátságos ellentétben állott későbbi művei komoly józanságával. 1594. külföldre ment s három éven át Spanyol- és Olaszországban élt. Visszatérvén hazájába, Lord Ellesmore titkára volt s titokban elvette főnökének unokahugát. Mikor e viszony napvilágra jött, a haragos főur börtönbe vettette D.-t. Kiszabadulván fogságából, törvényesen megesküdött feleségével, majd sok hányattatás után, mi alatt Pseudo-Martyr (álvértanu) c., a római katolikusok ellen irt művével nagy mértékben megnyerte I. Jakab angol király tetszését, lelkésszé lett s a londoni Szent Pál templom dékánjává s szent-dunstani vikáriussá nevezték ki. Életrajzát Walton Izsák irta meg. D. művei szatirákból, elégiákból, vallásos költeményekből, üdvözlő versekből és epigrammákból állanak. Összegyüjtötte és kiadta mindezeket fia 1650. D.-t általában azon költők elsőjének tekintik, kiket a XVII. századból «metafizikai költők» név alatt ismer az angol irodalomtörténet, kik a korábbi egyszerüség, természetesség, tehát igazi költőiség helyett erőltetettséget, értelmi mesterkéltséget vittek be műveikbe.

Forrás: Pallas Nagylexikon