Dorow
Vilmos, német iró, szül. Königsbergában 1790 márc. 22.,
megh. Halléban 1846 dec. 16-án. Előbb kereskedő volt, utóbb a párisi porosz
követségnél nyert alkalmazást. Az 1813-ki hadjáratot mint önkéntes vadász
szolgálta. Hardenberg kancellár diplomáciai küldetésekkel bizta meg, Páris
bevétele után pedig Majna-Frankfurtban lett hivatalnok. 1816-ban mint követségi
titkár Drezdába, 1817. Kopenhágába ment, de már 1818. betegeskedése miatt
lemondott s ezentul tudományos, főleg régiségtani tanulmányoknak élt, előbb
Bonnban, utóbb Halléban. Bonnban régiségtani muzeumot alapított, 1827. pedig ő
gyüjtötte a berlini muzeum számára az etruriai régiségeket. Főbb művei
(rendszerint értékes rajzokkal): Opferstätten und Grabhügel der Germanen u.
Römer am Rhein (1819-21, 2 köt.), Morgenländische Alterthümer (1819-21, 2.
rész), Denkmäler nordischer Sprache und Kunst (1823-24, 2 köt.), Denkmäler
germanischer und römischer Zeit in den rheinisch-westfälischen Provinzen
(1823-27, 2 kötet), Voyage archéologique dans l"ancienne Etrurie (Par., 1829)
stb. Ezeken kivül sok önéletrajzi munka, igy: Denkschriften und Briefe
(1836-41, 5 köt.), Erlebtes aus den Jahren 1790-1827 (1843-45, 4 kötet), Briefe
berühmter Staatsmänner (1844) stb. Autograf-gyüjteményét is közzétette:
Faksimile von Handschriften (1836-38, 4 köt.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|