Dorow

Vilmos, német iró, szül. Königsbergában 1790 márc. 22., megh. Halléban 1846 dec. 16-án. Előbb kereskedő volt, utóbb a párisi porosz követségnél nyert alkalmazást. Az 1813-ki hadjáratot mint önkéntes vadász szolgálta. Hardenberg kancellár diplomáciai küldetésekkel bizta meg, Páris bevétele után pedig Majna-Frankfurtban lett hivatalnok. 1816-ban mint követségi titkár Drezdába, 1817. Kopenhágába ment, de már 1818. betegeskedése miatt lemondott s ezentul tudományos, főleg régiségtani tanulmányoknak élt, előbb Bonnban, utóbb Halléban. Bonnban régiségtani muzeumot alapított, 1827. pedig ő gyüjtötte a berlini muzeum számára az etruriai régiségeket. Főbb művei (rendszerint értékes rajzokkal): Opferstätten und Grabhügel der Germanen u. Römer am Rhein (1819-21, 2 köt.), Morgenländische Alterthümer (1819-21, 2. rész), Denkmäler nordischer Sprache und Kunst (1823-24, 2 köt.), Denkmäler germanischer und römischer Zeit in den rheinisch-westfälischen Provinzen (1823-27, 2 kötet), Voyage archéologique dans l"ancienne Etrurie (Par., 1829) stb. Ezeken kivül sok önéletrajzi munka, igy: Denkschriften und Briefe (1836-41, 5 köt.), Erlebtes aus den Jahren 1790-1827 (1843-45, 4 kötet), Briefe berühmter Staatsmänner (1844) stb. Autograf-gyüjteményét is közzétette: Faksimile von Handschriften (1836-38, 4 köt.)

Forrás: Pallas Nagylexikon