Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Dosztojevsz... ----

Magyar Magyar Német Német
Dosztojevsz... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Dosztojevszkij

Mihájlovics Tivadar, orosz regényiró, szül. Moszkvában 1821 okt. 30. (ó-naptár), megh. Szt. Pétervárott 1881 jan. 28. A szt.-pétervári mérnökkari akadémián tanult s 1848. mint mérnökkari tiszt lépett a hadseregbe, de a szolgálatot egészségi okokból csakhamar ott hagyta s irogatni kezdett. Első regénye, Bjednye ljudji (Szegény emberek); 1845. jelent meg s oly rendkivüli hatást keltett, hogy a hirneves költő Nekraszov Miklós és a tekintélyes kritikus Bjelinszkij a kézirat elolvasása után éjnek idején keresték őt fel, hogy gratuláljanak neki. Ezután egymásután jelentek meg: Dvojnik (1846); Goszpodjen Proharisin Roman v djevjatji piszmah ( 1847 ); Hozjajka (1847); Szlaboje Szerdce (1848); Csuzsájá zsená (1848); Revnjivyj muzs (1848); Jolka i szvadjba (1840); Bjelyja nocsi (1848); Netocska Nezmanovna (1849); Malenkij geroj (1849). E közben foglalkozni kezdett a szociális tanokkal, megismerkedett az orosz fourieristákkal, a petrasevistákkal, akik bizonyos titkos társaságot képeztek s a cenzura, a jobbágyság és a közigazgatási visszaélések megszüntetésén buzgólkodtak, e célból titkos üléseket és felolvasásokat tartottak stb. A rendőrség felfedezvén e titkos társulatot, 1849 ápr. 23. a többi tagtársakkal együtt D.-t is elfogatta. A biróság valamennyiöket halálra itélte, a halálos itéletet előttök fel is olvasta a vesztőhelyen, csak a végén tudatta a megrémitett foglyokkal, hogy a cár a büntetést szibériai kényszer-munkára változtatta. D. négy évet töltött fogságban, azután besorozták közkatonának. Ez, amint maga bevallotta, jótétemény volt reá nézve, mert már kedélybetegsége folytán a megőrüléstől tartott s a fogságban és az azután következett katonai életben kigyógyult. Szibériai élményéit megrázóan irta le aztán Zapiszky iz mertvavo doma (Emlékiratok a holtak házából) c. nagyobb művében. Ugyancsak Szibériában irta Djaduskin szon és Szelo Szteppancsikovo c. műveit. 1859. engedélyt kapott, hogy Szibériából haza térhessen s előbb Twerjben, majd Szt-Pétervárott telepedett meg. Itt fitestvérével, Mihállyal Vremja cimü lapot indított, melybe magvas cikkeket irt.az orosz irodalmi és társas életről s kiadta Unizsennyje i Oszkorbljennyje c. regényét. 1863. külföldre utazott s szenvedélyes kártyás lévén, sok pénzt vesztett. Ekkor irta meg Igrok (Játékos) c. elbeszélését. 1868. irta meg világhirü regényét: Presztuplenije i nakazanije (magyarra fordította Szabó Endre 1889. Raszkolnikov c. alatt). További művei: Idiot (1868); Vjecsnyj muzs (1870); Bjeszy (1870-72); Podrosztok (1875); Bratja Karamazovy (1880). E közben roppant olvasott cikkeket irt a Mescserszkij herceg által szerkesztett Grazsdanin c. hirlapba: Egy iró naplója cim alatt. Utolsó éveiben asztma gyötörte, mely véget is vetett tevékeny életének.

D. élesen különbözik nemcsak a hazájabeli, hanem a külföldi regényiróktól is. Bizonyos misztikus teoriák vonulnak át összes művein, amellett azonban a realizmus is oly szembeszökő nála, hogy e kettőnek egyesítését csak olyan lángész próbálhatta meg, mint a minő ő volt. Különösen jellemzik pedig D. műveit az elmebetegségek különféle leirásai, megfigyelései, taglalásai, melyekben annyi tanulmányt, avatottságot tanusított, hogy egy tekintélyes pszichiatra-orvos, Csizs szerint megelőzte a tételes tudományt s felfedezéseiből többet fel fognak venni a pszichiatrikus tankönyvekbe. Leirta az epilepsist, az öregség folytán előálló szellemi gyöngeséget, az őrültséget, a szenvedélyek és affektusok ellentétességét, a hallucinációt, hiszteriát, a vallásosság és az érzéki szenvedélyek közösségét, az öröklött szellemi tulajdonságokat, a részegséget stb. Megjegyzendő azonban, hogy a lélektani problémák és jelenségek fejtegetésében valószinüleg annak is nagy szerepe volt, hogy D.-nak is hajlandósága volt az elmebetegségre. D. műveit a művelt világ minden nyelvére lefordították már, ha nem is teljesen, .de legalább egyes darabokban. Magyarul megjelentek: A szenvedők. Fordította Fái J. Béla (Budapest 1885); Az örökös férj. Ford. Timko Iván (Budapest 1882); Beszélyek. Ford. Csopey László (Budapest 1882). Összes művei (Palnoje szobranije szocsinenij F. M. Dosztojevszkavo) 1886. jelentek meg Szt-Pétervárott hat nagy kötetben.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is