Dotatio
(lat.), valamely állásnak, pénztárnak, alapítványnak,
intézetnek vagyonnal v. jövedelemmel való ellátása. Valamely hivatallal járó
jövedelem vagy az az állás akként van dotálva, ez annyit jelent, hogy azzal az
állással annyi fizetés jár. A megyei pénztárak hazánkban az állampénztárból
nyerik dotációjukat. A magánjogban a férjhez menő nőnek kiházasítása. A kánoni
jog szerint a leánynak elcsábítója köteles őt nőül venni s hozománnyal ellátni
(et duc et dota), a gyakorlat azonban a kötelezettséget vagylagosította: aut
duc aut dota.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|