Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Doveron át by Dover

Magyar Magyar Német Német
Dove... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Dove

1. Alfréd Vilmos, némot történetiró, D. Henrik Vilmos fia, szül. Berlinben 1844 ápril. 4., előbb orvosi és természettudományokkal foglalkozott, utóbb történész lett s több jeles és szellemes történeti munkát irt, melyek alapján 1874. Boroszlóban, 1884. Bonnban lett a történelem tanára. 1891-92. a müncheni Allgemeine Zeitung szerkesztője volt. 1873. alapította Im neuen Reich c. hetilapot, mely néhány év mulva megszünt. Történeti művei: Die Doppelchronik von Reggio und die Quellen Salimbenes (1873); Die Forsters und die Humboldts (1881); Deutsche Geschichte im Zeitalter Friedrichs des Grossen und Josefs II. (1883). Ugyanő adta ki Ranke Világtörténetének utolsó köteteit (1886-90), Ranke életrajzát (Zur eigenen Lebensgeschichte, Lipcse 1890) és Bismarck parlamenti beszédeit (1891).

2. D. Henrik Vilmos, német fizikus, szül. Liegnitzben 1803 okt. 6., megh. Berlinben 1879 ápr. 5. Szülővárosában tanult, később Boroszlóban és Berlinben mennyiségtani és természettani tanulmányokat végzett. 1826. magántanár, 1828. pedig rendkivüli tanár lett Königsbergben. Később Berlinbe ment, hol 1845. rendes tanárrá és az akadémia tagjává lett. D. ezenkivül a fizika tanára volt a hadiiskolán, a királyi ipariskolán stb. Humboldt halála után D.-nek adományozták annak porosz rendjelét «Pour le merite.» D.optikai, akusztikai és elektromossági kisérletekkel foglalkozott, de különösen kitünt a légtünettan és éghajlattan terén. Megállapította a szelek forgásának törvényét és erre nézve azt találta, hogy az északi félgömbön a szél délről nyugatra, innen északra, azután keletre és vissza délre fordul. A déli félgömbön ellenkezőleg áll a dolog. D. megvizsgálta azon vihart, mely 1821. karácsonykor egész Közép- és Nyugat-Európában dühöngött és kimutatta, hogy ezen vihart egy nagy ciklon okozta, mely Európa nagy részén átvonult. Ő volt az első, aki ilyen ciklonok előfordulását a mérsékelt égöv alatt kimutatta. Szerinte a viharoknak még más neme is van, mely az északi légáramlat visszatorlódása által keletkezik. Nevezetes még D.-nek nézete a májusi fagyokról, melyeket európai helyi jelenségeknek tart és okukat az európa-ázsiai kontinens földalkatának az ázsiai éghajlattal való összeköttetésében kereste. Nevezetesebb munkái: De barometri mutationibus, Berl. 1826; Ueber Maass und Messen, u. o. 1833; Meteorologische Untersuchungen, u. o. 1837; Die neuere Farbenlehre stb., u. o. 1838; Ueber Electricität, u. o. 1848; Ueber die nicht-period. Aenderungen der temperaturvertheilung auf der Oberfläche der Erde, Abhandl. der Berl. Akad. 1838-52; Ueber die Linien gleicher Monatswärme, u. o. 1848; Darstellung der Wärmeerscheinungen durch fünftägige Mittel von 1782-1855., u. o. 1856; Ueber die Rückfälle der Kälte im Mai, u. o. - Ueber Moussons und Passate. Pogg. XXI. 1831; Physische Ursache der Gestalt der Isothermen, ib. XXIII. 1831. stb. 1837-49-ig adta ki 8 kötetben a Repertorium der Physik c. gyüjteményes művét, mely a fizika állapotáról ezen korszakban jó képet ad.

3. D. Patrick Eduard, angol társadalmi reformer, szül. 1815., megh. 1873. D. a társadalom továbbfejlődésénok törvényeivel foglalkozott és egyike az elsőknek, kik a földbirtok államosítását követelték. Ezt tekintette a gazdasági és politikai továbbfejlődés föltételének. Munkái: Theory of human progression and natural probability of a reign of justice (1850), Elements of political science (1854).

4. D. Rikárd Vilmos, német jogtudós, D. Henrik Vilmos fia, szül. Berlinben 1883 febr. 27. A jogot elvégezvén, 1857. a berlini egyetemen magántanár, 1862. rendkivüli tanár lett. 1863. Tubingába, 1865. Kielbe, 1868. Göttingába nevezték ki rendes jogtanárnak. 1869. a hannoverai országos zsinatnak is tagja volt és a luteránus országos egyháztanácsnak is tagja lett. 1873. a porosz egyházügyi törvényszék tagjává nevezték ki. Friedberggel együtt D. alapította a Zeitschrift für Kirchenrecht folyóiratot (Berlin 1860), mely az evangelikus egyházjognak, s a katolikus egyházjog szabadelvü, ultramontanellenes irányának főközlönye, s buzgó védője az állam jogainak az egyházzal szemben. Majd Tübingában (1861) átdolgozta Richter Egyházjogtanát (6. és 7. kiad. Lipcse, 1867. és 1871-74; 8. kiad. Lipcse, 1886); kiadta a Sammlung der wichtigeren neuen Kirchenordnungen (Tübinga, 1865) c. gyüjteményt és számos értekezést irt a tőle kiadott folyóiratban. 1871. képviselőnek is megválasztották.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is